Odaadom a fél kezem,
meg a fényképes régi bérletem
egy részét, az égőn kinéző
műanyag tokot nyomott áron,
a tűzégett, sok colos plazmát,
anyagukba folyt hangfalakat
kölcsön, a tévén nincs kép,
nem látszik az adás,
de bekapcsol, a hangját nem próbáltam.
Odaadom továbbá
az életterem lakatlan részét,
amit nem használok, csak
éjjel, ha rágondolok,
hogy jó lenne benne lenni
abban az izzásban,
és melegem lesz és felkelek.
A hőérzet épp jólesik álmomban,
azt az álmot is odaadhatom,
ha kéred, ha az érzetet
érzéketlenre cseréled,
vagy egyszerűen kihagyod
az ajánlatot és csak veszed,
ami menthető belőlem,
a forró hangulat, a tüzes szerelem
a tiéd lehet potom áron,
nem bánom.
Kiáramoltatom az élet-
energiát magamból, öt százalékot
legalábbis, érhet nyolcat
a feketepiacon,
a Vörös téren kilencet.
Számold ki,
mindjárt negyvenéves leszek,
kétszer annyi, az nyolcvan,
a nyolc egytized, megéri.
Ha elélnék százig, akkor
én jártam jól.
Tudod, mit,
odaadom a fél másik kezem is!
Vedd el, később megkedveled,
ha vidékre mész és kérik
a sokkezest egyedül játszani,
vagy ha dolgozol, a jókezű munka
evidens,
nekem meg nem kellenek,
a törzs, láb, tök elég.
Mit adjak még oda?
Nem fogod elbírni, mondod,
majd tartja más a frontot,
most tartsd a markod,
adom, ami adható,
a lehető legtöbbet vedd,
egy kis epe, hörgő, vér, szív
is mehet, lábról bőr.
Az energia úgy jó,
teli tüdővel,
véresen-szívesen.