Láng Eszter
Korondon (Románia) született 1948-ban. A debreceni egyetemen 1972-ben bölcsészdiplomát szerzett. Festészetet és grafikai alapokat Torok Sándortól tanult. 1997-től rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi képzőművészeti tárlatoknak és művésztelepeknek. Festészete a lírai absztrakt irányzatához áll közel. Grafikával és fotóval is foglalkozik. Versei, képzőművészeti írásai az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, a Holmiban, a Szépirodalmi Figyelőben, a Balkonban, az Új Művészetben, a Spanyolnáthában, Irodalmi Jelenben stb., fotói a Parnasszusban, a Spanyolnáthában, az Arnolfini Archívumban, az Irodalmi Jelenben és könyvborítókon jelentek meg. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Pasztellfestők Egyesületének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a Lengyel Pasztellfestők Társaságának (Stowarzyszenie Pastelistów Polskich), a „D. Fleiss and East-West Artists" nemzetközi képzőművészeti egyesületnek, az Esthediro, valamint a Lakresál csoportnak.Képzőművészeti díjai: XII. Nemzetközi Miniatűr Kiállítás különdíja, Kaposvár, (2007); INTERCOMA (International Convention of Modern Arts) díja nemzetközi képzőművészeti tevékenységéért, Stuttgart (2008); Emlékplakett kimagasló munkájáért (100 éves a Nőnap), Budapest (2008); Elismerő Oklevél, Szabadka (Subotica, Szerbia, 2008); Elismerő Oklevél, Bácskossuthfalva (Stara Moravica, Szerbia, 2009). A Miskolc KapuCíner című antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Láng Eszter
A VIII. Nemzetközi Alkotótábor Lęcznában
A lengyelországi Lecznában idén június 30. és július 13. között nyolcadik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Alkotótábort „A lęcznai táj mint a művészek inspirálója” címmel. Lęczna mintegy 25 ezer lakosú kelet-lengyelországi kisváros Lublin mellett. Ligetes, erdős vidék, számtalan tóval és gondosan művelt szántókkal, veteményesekkel, gyümölcsösökkel.
Lęcznában, noha nem jelentős a lakosok létszáma, két kultúrház is van. A műtermi munka ezekben folyt, de voltak, akik a szabadban dolgoztak, a helyi és környékbeli tájban, néha-néha pedig a városban. A telepen, ha kimondatlanul is, elvárt az „ábrázolás”, így az elkészült munkák jelentős része tájat, városképet, épületet, városi utcát és embereket jelenít meg. A művészek kiválasztásában is szerepet játszik e szempont, mégis jó néhány olyan alkotó is kap meghívást minden évben, aki nem veti magát alá ennek a követelménynek.
A mezőny, ahogyan a korábbi években is, nemzetközi. Lengyel, ukrán, magyar és japán művészek dolgoztak az idén együtt: Sáli Róza Budapestről, Veres Ágota Beregszászból, Ivancsó András Munkácsról, Galina Ivaszkiv és Tatiana Jadcsuk-Bohomazova Luckból (Ukrajna), Oliena Csomik és Ivanna Viun Leczna ukrajnai testvérvárosából, Kovelből, Daimon Kiyohiro és Taniuchi Toru Tojamából (Japán), Paweł Bernik, a képzőművészeti kar oktatója Lublinból, Mariusz Szymański Poznańból, Renata Szuryga Świdnikből, Piotr Przybyła és Szymon Gawlik Sosnowiecből, jelen sorok szerzője pedig Debrecenből érkezett. Az alkotótábor vezetője Maria Majka Zuzańska festőművész, a Kulturális Centrum igazgatója pedig Eugeniusz Misiewicz fotográfus, több képeskönyv és album szerzője. Naponta kijárt Lublinból a művésztelepre dolgozni az idős amatőr festő, Kazimierz Krupa is, de ott töltött néhány napot Ewa Niestorowicz, a lublini egyetem oktatója és a Krasnystawból érkezett Teresa Stasiak is. Kitűnő, barátságos hangulat uralkodott. Sokan a korábbi években is részt vettek a művésztelepi munkában, jó barátként találkoztak újra és tapasztalták meg a hagyományos lengyel vendégszeretetet.
A művésztelepi időszakot a Kulturális Központ erkélyéről lelógatott óriási molinó hirdeti. A képen együtt a csapat. Lent, Maria Majska Zuzańskával Pawel Brodzisz festőművész, a kulturális központ munkatársa látható.
A tábor a szokásos módon, kiállítással kezdődött. Idén Oliena Csomik és Ivanna Viun mutatta be tanulmányrajzait. A tárlaton viselt ünnepi öltözékük az ukrán népi hagyományokat idézi.
Folyik a munka. A kisebbik kultúrházban Piotr Przybyła mögött a telep legidősebb résztvevőjét, Kazimierz Krupát láthatjuk.
Itt pedig a legfiatalabbat, Szymon Gawlikot, Majka Zuzańska társaságában.
Teresa a szabadban talált témát, a városházát festi.
Jól jön néha egy kis terefere is a műteremnek berendezett színházterem egyik sarkában.
Daimon Kiohiro elmélyülten dolgozik...
...amikor elfárad, a színpadon pihen kicsit.
A fotó az erkélyről, az ablakon át mutatja az este elnéptelenedett műtermet.
Mariusz Szymański általában városi tájakat fest fekete-fehérrel, egyetlen színt adva hozzá, a mostani sorozatához például világoskéket.
Sáli Róza megmaradt a maga elvontabb világánál.
Pawel Bernik, az egyetlen szobrász is belemerült a munkába. Nem könnyű a kánikulában!
Volt kirándulás a környékre...
...fürdés is...
...bolondozás, „sztárfotózás” a tóparton.
Volt tánc is...
...és fürdés utáni piknikezés.
Vacsora után a művészek vetített anyaggal mutatkoztak be.
Az esték is szépek voltak, ezt itt meg is lehetne festeni.
A zárókiállítás installálásában Mariusznak Jan Kukułka (Jasło) segít, aki, ha idén nem is tudott részt venni a munkában, de legalább a finisre eljött.
A telepzáró tárlaton megteltek a falak. Egyébként inkább munkakiállítás ez, ahol a fő cél a kétheti alkotótevékenység eredményének bemutatása a város közönségének, ezért a zsúfoltság.
Eljött a polgármester is (Majka Zuzańska és Eugeniusz Misiewicz között).
A művészek utolsó közös fotója a zárókiállításon készült. Krzysztof Ryfa, Anna Papiernik és Krzysztof Maik, korábbi teleptagok is idelátogattak. Állnak, balról jobbra: Eugeniusz Misiewicz, Sáli Róza, Tomasz Raczkowski, Ivanna Viun, Teresa Stasiak, Taniuchi Toru, Mariusz Szymański, Daimon Kyohiro, Galina Ivaszkiv, Tatiana Jadcsuk-Bohomazova, Krzysztof Ryfa, Ewa Niestorowicz, Láng Eszter, Anna Papiernik, Renata Szuryga. Guggolnak: Maria Majka Zuzańska, Aby Szabó Csaba, Krzysztof Maik, Piotr Przybyła, Oliena Csomik.
Hazafelé is szép volt a lengyel táj. Mi, magyarok, tarsolyunkban a jövő évi meghívóval vághattunk az útnak.
(A fotókat Oliena Csomik, Krzysztof Maik, Maria Majka Zuzańska, Láng Eszter készítette.)
