Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Tiszavirág
Némi
Itt ülünk szépen a víznél, kényes a csend, féljük betörni. Elpillantunk, valahová, még nem a semmibe. Nem fontos, hallgatjuk egymásnak, isszuk a sört, felrémlik néhány emlék, nevetnünk kéne, mialatt valami mélyen, valami jön felfelé, a szavakat csak nem találja.
Étkes
Elmúlt ez a barátság is. Vagy nem is múlt, elkopott. Mint az ott felejtett étel a hűtőben, gombaspórák, növénykezdemények táptalaja, mi meg nem dobnánk ki az istennek, nem is nézünk oda rá, mellégyűjtjük a tálakat új maradékokkal, még elférnek. Zsíros emlékek, kimúlt étkezések...
Dugasz
Rakd be a kezed a Tiszába, húzd ki a dugót, hadd fenekedjen előttetek az a víz! Jó, mi? Elterelni a figyelmet, a folyót is, nevetni ki a csontszáraz poént. Fürdőruhás csajok idehellóznak, csónak viszi el őket tőletek, csak reménykedhettek, hogy ők megfeneklenek eltűnés előtt.
Srácok, nem csökken a vízszint, jelzem, de csak nevetünk tovább, mintha a lányok fontosabbak lennének. Nálunk legalább.
Virág
Föntebb, Veled ülök a parton, nézzük a süllyedő barátokat, feneklő nőket, a folyót. Karollak. Titkon azt reméljük, valahogy lejutunk a tengerig. Világot mennénk látni nagyon, mindegy, merre kezdjük, hogy hol folyik minden tovább.
Visz
