Meghívtuk Carel Kraayenhof  bandoneonistát (speciális tangóharmonika Argentínából), aki egy csapásra ismert lett országszerte, amikor a holland herceg esküvőjén kísérőzenészként vett részt. Több száz ember vett részt az első két fellépésén, majd a harmadik előadása helyett sokan inkább az ismeretlen párizsi trióra, a Beltunerre voltak kíváncsiak, akik elsőre lassú oboadallamokkal, cigánydalokkal csapták be a közönséget; később hirtelen rátértek a vadabb dallamokra. Míg Párizsban rendszerint órákon át játszanak, addig itt csak egy óra állt rendelkezésükre, hogy elbűvöljék a közönséget.

Az első nap Mozart- és Bach-művekkel kezdődött. Mellettük a holland kortárs zeneszerző, Magnar Åm is helyet kapott, aki kísérleti zenéit szokatlan hangszerelésben, nagyzenekarra írja. Pontosan ez a fesztivál lényege: a hagyományos és modern találkozása, együttélése teszi ezt a fesztivált egyedivé és egyben varázsossá a deventeriek és persze a hollandok számára.

Pénteken és szombaton a város történelmi részére tekintő, hófedte Bergkerk templom adott helyet a különböző formációknak és szólóművészeknek. A mozaikablakokon beszűrődő fény és a belső terekben felcsendülő, égi muzsika elbűvölte a hallgatóságot. A város számos pontjáról szűrődött ki harmonikamuzsika, a belga népzenétől a két holland hölgy expresszív játékán át a  Mariachi dallamokig. Az érdeklődők helyszínről helyszínre jártak, ellepték a zenei „piacokat", látogatták a számukra érdekes workshopokat és mesterkurzusokat. Félszáz önkéntes segített a tájékozódásban és a megfelelő program kiválasztásában.

Deventer harmonikalázban égett négy napon át. Néhány remek művészt a véletlen sodort utunkba, az igazi tehetségek gyakran a látószögünkön kívül, csendben bújnak meg. Kétségkívül Magyarországon is számos harmonikaművész várja, hogy Hollandia és Deventer felfedezze őket. Ki fogja megírni nekem a nevüket és címüket, hogy a 2014-es harmonikafesztiválra meghívhassam őket?