Méhes László

Orosz Csaba

Urbán Tibor

járdány
késő nyári sétám szülőfalum egyik főutcáján (csak egy van, félrevezetésből írtam), egy találomra kijelölt ház elől indul (záh iőlüzs)... nem akarom, hogy rossz képet alakítsak ki, egy szép múltú kisfaluról, ezért tükörírással írom le a nevét (héL)... így rejtem el a kíváncsiskodó emberek elől (?), bízva később azok jóindulatában és természetes kíváncsiskodásában, hogy nem sajnálva az időt, tükröt tegyenek a név egyik oldalához, hogy akár térképen elhelyezve, gombostűzhessék a helyszínt....
lassan a templom felé veszem az irányt, ahol egy apukába botlok, aki hétköznapi nyugalommal terelgeti gyermekeit... valamennyien az úton... csak egy gyerek ugrándozik a járdán, akit apja bölcs magyarsággal figyelmeztet: „ Józsika, le ne szaladj a járdányrúl"... már késő, a gyerek mutogatva egy távoli hang irányába szalad.... mindannyiunk figyelme is , egy régi rádióból kiszedett hangszórós (gondolom), recsegős hang felé terelődik ... digép!... digép!... nem értem... ők sem értik, de álítják, ezt hallják... nem tudják, mi az... én tudom, még se értem... ezt halljuk... én is ezt hallom... digép!... digép!... tetszik a dolog, veszünk belőle (az üzlet az üzlet)... ők azt mondják, többet is... lehet, hogy én is(?)... még megfontolom... az egyre közeledő árus hangja majdnem érthető: digép?... dinnyét?... most már nem értem, egyszerre kettőt, az túl kemény (gömbölyű digép?) legalábbis a hallottakból... ők sem értik... én sem értem... de tisztul, értelmezhetővé válik a recsegős hang... mondjuk úgy, egyre jobban hallatszik egy nagymama korú, nyávogós nő, egyre több, vonyító kutyát idegesítő hirdetménye... (közeledik az autó)... tisztán hallom: „dinnyét, dinnyét... ha vesz belőle, jól lakik belőle!” ... alkalmi ismerősöm, erre nevetve azt mondja: el van vetve... mire én: a kocka?... nem: a dinnye!...
Varga Éva

A nabateusok országa az ókori Júdea szomszédságában, a mai Jordánia területén virágzott.
Gyönyörű, ránk maradt fővárosuk Petra. A petrai feltárások során a templomokban és a tereken nagy fekete kő kubusokat találtak a régészek. Ezek a kaaburák, azaz istenszobrok.
Dusárának, a főistennek szobrai. Egy szabályos kocka, mint Isten szobra. Nincs arc, nincs szem, nincs kéz, nincs szelíd-megbocsátón félrehajtott fej, nincs szigorúan összevont szemöldök. Egy tökéletes forma van. A tökéletes forma a tökéletes eszme szimbólumaként.
És egy ókori birodalom lakói, akik absztrakciónak ezt a fokát természetesként fogadták el.
Gondoljátok meg proletárok! Kedves kollégáim, jó volna, nem?
Veres Attila

Új szerzőink*:

Méhes László (1966, Miskolc) erdőművelő, majd vadápoló a Miskolci Vadasparkban (1986); tanító (1990); gazdálkodó (1992); gyakornok, majd újságíró, végül lapszerkesztő az Észak-Magyarország napilapnál (2001); riportokat, filmetűdöket készít a Magyar Televízió regionális stúdiójában; a Kisfalusi Sándor operatőrrel forgatott „Mi maradt a szocializmusból? - Szocio-klip" munkáját 2003-ban bemutatták a televíziós filmek szegedi fesztiválján (2001-2002); a Bíbor Kiadó munkatársa, a kiadó két Máraival kapcsolatos kötetének - Egyszemélyes emigráció - Márai emlékek, töredékek (2003) és a Márai beszél (2004) - szerkesztője (2003-2004); az Új Holnap folyóirat rovatszerkesztője, témái: építészet, zene, film, könyvrecenzió (2004-2006); a Well-Press Kiadó vezető szerkesztője, a Balaton és környéke, a Hollókő és a palóc vidék, a Veszprém és a Bakony útikönyvek szerzője/szerkesztője (2004-2009); a Miskolci Nemzeti Színház lapjának, a Színházi Estéknek állandó szerzője (2011-...); a „Bartók+..." Miskolci Operafesztivál internetes Fesztiválnaplóinak egyik írója (2003-...)

Orosz Csaba (1966, Mezőcsát) képzőművész, művészetpedagógus, 1990-ben a BGYTKF rajz szakán, 2001-ben az Iparművészeti Egyetemen, 2009-ben az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában (PhD), 2012-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában (DLA) végzett. A '90-es évek elejétől vesz részt a képzőművészeti életben, s állít ki országos és nemzetközi tárlatokon. Kezdetben sokszorosított és egyedi képgrafikákat, majd az ezredforduló óta főként objekteket, asszociatív fotográfiákat és installációkat készít. 1996-ban és 1998-ban a Kisgrafika Budapest kiállításon, 2003-ban a Linz-i Egyetem Képzőművészeti Fakultásán, 2004-ben a salgótarjáni XII. Országos Rajzbiennálén, 2006-ban az egri XX. Országos Akvarell Biennálén díjazták. Napjainkban egyik legfontosabb tevékenysége a VINYL csoport működtetése: http://vinylprojekt.blogspot.com

Varga Éva Munkácsy-díjas szobrászművész (Hajdúböszörmény, 1949) 1974-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, 1975-től a Miskolci Művésztelepen él. A szobrászat minden ágazatában dolgozó művész: emlékműveket, emlékszobrokat, portrékat, díszítő jellegű szobrokat, és autonóm szobrászati programja szellemében kisplasztikákat, kisszobrokat alkot, s mindemellett éremművészeti munkássága is jelentős. 2009-ben Oldás, kötés címmel a nyíregyházi Pál Gyula Teremben és a miskolci Művészetek Házában volt önálló kiállítása. Honlapja: www.vargaeva.net. Fotó: Vass Tibor
* További (lapszámainkban korábban már publikált) szerzőink életrajzai, portréi az adatbázisban találhatóak.