Megmondom – nem felkérésre
nem zsarolásra
sem jutalom reményében
csak úgy lazán
hogy sokan élősködnek e hazán

Tudom, hogy ez a laza kijelentés
működhet úgy mint bejelentés
sőt szorgos szervek[1] számára
minden bizonnyal ez egy
feljelentés
ezt eldönteni nem az én tisztem
hanem a tartótisztem tiszte

én csak az észrevételeimet
szeretném csokorba kötni
és az önök orrára kötni

kezdeném azzal
hogy a napokban
a városban jártam épp
mikor fújni kezdett
- és folytatta is –
a szél

én ezt a szelet nem fényezem
megmondom őszintén
hogy ez a szél jobbról fújt
éreztem de nem is akárhogy’ kérem
hogy a jobb oldal széléről fújt
szélsőjobbszél volt kétségtelen

szeretném följelenteni tehát a szelet

és azt is
hogy a járókelők elhajoltak!
voltak akik egészen szélsőbalra

tisztelettel fölhívom rájuk a figyelmet

személyleírást is szeretnék adni róluk
a könnyebb azonosítás végett

először a szélről

nyugatról jött
át a zöldhatáron
útlevél nélkül
nudista öltözetben
magyarul egy szót sem szólt
viszont fütyült
a füttyjeleit lejegyeztem:

 – U / U U /  – U   / U U
 – U / U – /   –  –  / U U

Most pedig azokról
akik elhajoltak:

voltak akik a szél füttyére hallgatva
egészen jobbra a szélig

és voltak akik szélső balra
ellenirányban

voltak közöttük olyanok
akik fehér köpenyben nagy zsebekkel
nyakukban lógó sztetoszkóppal
és kezükben élesre fent szikével iparkodtak előre

és voltak más fehér köpenyesek
krétapor szóródott szét a levegőbe
ahogyan a szél a fülükbe súgott valamit

néhány fehér bőrkötényes és köpenyes
húsvágó késsel a kezében
egy nő a keze ujjaihoz ragadt pénztárgéppel
a feneke székben végződött
különösen lelkesen hajolt el jobb felé

mások öltönyben ingben
vonalzóval és aktákkal a kezükben
és néhányan
a fal mellett óvatosan lépkedve
sámfát és kisszéket vittek

egy nő hajkefét és üvegcséket cipelt
míg egy másik kondért tartott az ölében
benne fakanál
közvetlen közelükben egy zilált asszony
másfél gyermekét maga után húzva
kezében a válóperes irattal
igyekezett az óvoda felé

egy – a férfiak átlagéletkorának statisztikai
mutatóját javító – öreg
béna lábára támaszkodva
átemelte a tolókocsiját az ölében a járdaszegélyen
mások vasutasruhában
ismét mások a munkások optimista kék zubbonyában
bőszen hajoltak el bal felé

az egyik ilyen illető nevét sikerült megtudnom
ezért őt név szerint is megemlíteném
jelentésemben

hallottam ugyanis
amint a mögötte lévő
aki fondorlatos módon hol a bal hol a jobb lábával
lépegetett előre
azt kiabálta neki:

„hé ember!”

a megszólított
különösen renitensen viselkedett
amikor jött a szél jobbról
először elhajolt egészen szélsőbalra
aztán egy fütyülésre
épp ellenkező irányba
jobbra
és ezt többször is megtette
balra
jobbra

veszélyes elemnek tartom

följelentem tehát

az embert

Megemlítem még
hogy mindez városunk főútján történt
a Lenin úton
az útnak majdnem a végén
ahol szinte már látszanak a távolban
a gőzerővel épülő acélos város:
Szocializmus épületei

     Jelentésem záradékául
kérném elvtársi tisztelettel áthelyezésemet
a Lenin útból nyíló
kis utcácskára
tudomásom szerint az ott megfigyelést végző ügynök
most a kórboncnoki hivatalban teszteli
az orvos elvtársakat

Azért merészkedem ezzel a kéréssel bátorkodni
mert oly hosszú ideje lelkiismeretesen
népünk érdekében figyelek és jelentek
a forgalmas és gyakran túlzsúfolt Lenin úton

Egészségem nem engedi
hogy továbbra is rendületlenül végezzem hazám érdekében
ügynöki munkám
néhány hónappal nyugdíjazásom előtt
ezért kérvényezem hogy megfigyelői megbízatásomat
amelyet mindig nagy hivatástudattal végeztem
a Lenin utat derékban átszelő
keresztutcácskában folytathassam
ez a keskeny kis utca
egy elnéptelenedő kis falura fut ki
amit már régen városunkhoz csatoltak
ma már nem lakik ott senki
úgy emlékszem
valamikor
Damaszkusznak hívták

mostanában állítólag nem nagyon jár arra senki

[1] Lásd József Attilánál: „szorgos szerveim, kik újjászülnek / napról
napra, már fölkészülnek, / hogy elnémuljanak…”