Aletta Vid
„Elmondom hát mindenkinek”
Még egyszer a jóról, kamaszéhségü hazám!
Mert fáj, hogy a szóból neked oly sok, mi talány.
Bomlasztja a kedvem: ki a hősöd, ki a sztár.
Függnék-e kereszten javadért én? ha-hazám...
Érték-e, mit egyszerre megértesz? Mi csak egy:
kétes nevetésért (körül izzadt tenyerek)
rángó butaságot kielemző – vagy a más:
vicces hadonászó, ki a semmit szövi meg.
Költészete kornak: beteg arcon veriték.
Többjét, aki adná, keserű lesz, s beleég
fénylő feketéjébe a tájnak – mintát
így ad.
Ha megértik – csak a felhők, nem egyéb.