Mis_kóceráj
Kabai Zoltán

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Kabai Zoltán
A némettanárnő nem bosszankodik
megfogadta
többé nem húzza fel magát
(magán a harisnyát)
nem töri az agyát
mit kellene csinálni
a graffitikkel
vagy a graffitizőkkel
a sárga villamosok kékre
festésén sem bosszankodik
vagy hogy kokakóla reklám
szaladgál a főutcán
*
egyébként nem szaladgál
kettőezernégy évben
utoljára hallatszott
fel zaja
a hegy alól a kilátóig
a csörgő a sárga a régi
hideg alumínium kapaszkodójába
nem kapaszkodunk
december huszonnegyedikén se többé
itt taposta ki a lelket
néhány alu-filléresből
(újabban az inggombnyi forintost
próbálták lapítani alatta)
ó
nem gördül többé a forintra
a villanyrendőrre azaz a
szemeresarkon sem áll meg már
így a bosszankodás tárgya
szűnik meg
fog neki hiányozni
ez esetben
szívesen bosszankodna tovább
(vagy nem)
de még lehet csorba
tőle a főutca
gondolhat rá nosztalgiával
milyen szép is volt amikor
elment az ablak alatt
kiabálnia kellett a tanítványaival
most kinéz az ablakon
csak a terpeszkedő tátra
motorja nyomja el a csendet
vagy a kecses bécsi polgárkodik
itten
s ahonnan elsiklanak
a falakról
újabb graffitik bosszantanak