Jó, nem, azért sem, nem megyek,
Miskolc miatt mást nem lehet,
csak mozdulatlan ücsörögni,
a hamut gondosan hütölni,
hogy el ne égjek én is úgy,
miként egykor (ja, régi ügy)
a nagyanyám.

Jó, nem, azért sem, nem megyek,
van biztos kéz, az ismeret,
hogy nagyapám, a másik oldalt,
e parkban egykor most nevet;
jelene volt, nincs, van, lehet,
mert bennem ő is itt remeg,
e padokon.

Jó, nem, azért sem, nem megyek.
Miskolc — örökség — rémület.
Lassan hordanak itt az évek.
Moszat — tenyészet — csak enyészet.
Járkál az ősz helyettem. Fázik.
Nem tudni, miért, s meddig látszik
jelentősége.