Egyszer, amikor ott jártam, meg akartak verni, lehet, hogy nem ezzel kellene kezdenem, hanem hogy Miskolc szép város, meg ott a Bartók fesztivál, a színházban ott játszik, vagy csak játszott az Olasz Ági, aki nekem az egyik legszebb nő a földkerekén, és hogy megjelentetik a verseim arra, meg szeretnek is engem, talán szeretnek, de akkor is meg akartak engem ott verni, és ezt egyszer már el akarom mesélni, vagy kiírni magamból, nem is tudom. Szóval, engem meg akartak verni, vagy nem is igazából engem, hanem, ahogy kinéztem, azt, azt akarták megverni, aki úgy néz ki. Egy kocsma előtt mentem el, egymagam, ott állt pár alak, bőrfejűnek mondhatók, én meg akkoriban kopasznak, sohasem szerettem fésülködni ugyanis, és még bőven van hajam, több, mint egy fiúnak illenék, vagy valami ilyesmi, mindegy, szóval én a bőrfejűnek mondható szakértők szemében zsidónak tűntem, nem kopasznak, nemhogy még bőrfejűnek. Körülálltak. Na, mi van zsidó, kezdtek bele. Csak az volt a baj, hogy én nem voltam zsidó, nem is éreztem magam annak, csak hát nagy az orrom, fülem is hasonképp mutatós darab, bár lehetne nagyobb is, de az életem végig nőni fog, porcos szerv, szemüveget is hordok, és ez így együtt olyan zsidós, szokták mondani máskor is, de ennyire még nem, mint akkor, ott a kocsma előtt. Ha azt mondják, cigány, akkor a nevem miatt talán lehetne némi igazuk, vagy, ha olvastak tőlem valamit, urambocsá, svábozzanak le, de hogy lezsidóznak? Ekkora szakértői a fajkérdésnek, rassznak… Csak oldalágról, esetleg, ha a kikapós dédmama a boltossal is összeszűrte a levet, talán akkor jogos a zsidó, illetve tizenhat generációt összevetve már mindenki rokona a másiknak valamilyen fokon, így akár az angol királynő is kedves rokon, de ezt ők nem tudhatták sörözésből jövet, csak engem láttak, és azt mondták, zsidó. Akkor éreztem, hogy ha az angol királynőre hivatkozom, az bizony, aligha segítene. Annyira nem ijedtem meg, mint kellett volna, esélyem nem sok volt, ezt felmértem, aztán ők röhögtek, fokozva a feszültséget, várták a hatást, mi van zsidó, félsz, mi bameg, még erre emlékszem, igen, gondolkodtam, futni kellene, de az kulcsinger lenne egy üldözéses jelenethez, aztán, ha már energiát fektettek be, mármint belém, akkor tényleg meg kell lennie a zsidóverésnek, mármint, ha felhevül az ember, akkor muszáj valaminek lennie. Valaki kilépett a kocsmából, egy ötvenes forma, nagydarab férfi, kilépett az utcára, és szólt valamit, nem is szólt, inkább csak odamordult, ők felé fordultak, én meg, élve a megosztott figyelemmel, elslisszoltam. Nem futottak utánam. Ha maradok, megvernek? Vagy csak szórakoztak? Poén voltam két sör között? Nem nagyon beszéltem erről azóta se senkinek, még sétáltam egy órát, át egy patakon meg vissza is, megnyugodtam lassan, irodalmi találkozó, Új Bekezdés, csupa költők, és programok, nem akartam elrontani a hangulatot, de azóta is néha tiszteletbeli zsidónak érzem magam.

Egy másik ilyen találkozó, vagy ugyanaz, nem tudom, Avas kilátó, vagy tévétorony, lehet, hogy ugyanarra gondolok, egy domboldalon felmásztunk, régi sírkövek, fák között, aztán ott ültünk fenn, ránk esteledett, és felkelt a Hold, óriási volt, és vörös. Egy barátom ült mellettem, ő az egyik pincérlányt stírölte, el is ment vele az este, párszor még visszajárt hozzá, de nem lett belőle semmi több.

Aztán meg Miskolc nekem egy Tibi nevű ember, aki már nem is miskolci, hanem kaki, kaki lakos, kaki ember, ott eszi a fene nyaranta a kakiban egy Nóri nevű lánnyal, vagy asszonnyal már, csak mikor megismertem, akkor volt lány. Ez a Tibi marha sok verset ír, kaki verset, de egy Levente című szerzeménye is miskolci, vagy kaki, kaki gyerek. Aztán ismerek még más költőt is Miskolcról, legtöbbre egy Lóri nevűt tartok. Így, hogy Lóri lehetne papagáj is, de nem az. Lóri költő, igazi, önpusztító költő, tehetsége a költészetben és az önpusztításban egyaránt megnyilvánul.

Aztán Miskolc nekem egy galéria, és a villamos, ahogy csilingel a főutcán, meg egy kisvasút, ami eldöcög Lillafüredre, s ha jól emlékezem, akad ott egy vár is, mindig meg akartam nézni, de sehogy sem sikerült, és azt sem értettem, hogy Miskolc és Diósgyőr, ez kettő, vagy egybenőtt, de ez mindegy. Miskolc az ilyen, nekem. Másnak? Más.