kettős csillogás
fehéren
bőrünk apadó
tejek memoárja
ma szememben ülsz
aki rám néz
rád néz
nem érti
miért a
külön
szomorúság

csonka
egyértelműséggel
mászkálok
partok bokrok
kövek között
kinyílok
a tóban
ha arra jössz

VAGY
nem voltál
vagy leszel
hittem
jól számoltalak
de szökő
képletemben
feszengsz
kezdeném
tabula rasa

nem lehet
elmentél
egyedül
lézengek
s egyszer csak
halálos józanság
az írás