Szoba gyertyafénnyel megvilágítva. A falnál egy ágy, középen asztal, rajta teríték, két pohár, pezsgősüveg. Háttérben kellemes zene szól. Egy férfi és egy nő egymással szemben ül az asztalnál.
— Nagyon jó volt az előadás, igaz, nem sok köze volt az operetthez, de látványos volt. Főleg a mongol táncosnők tetszettek. Köszönöm, hogy elhívtál — mondja a nő.
— Boldog születésnapot még egyszer! Ez az én ajándékom. És én köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást.
— De inkább most te mesélj, milyen volt Izraelben?
— Izraelben?
— Igen, hát nem ott voltál?
— Nem, édesem, Izlandon voltam.
— Ó, végül is nincs messze a kettő egymástól.
Ezen mindketten nagyot nevetnek. A nő ránéz a férfire, és megállapítja, milyen jóképű, és hogy miért is nem tűnt fel eddig neki.
— Tölthetek egy kis pezsgőt? — kérdezi a nő.
— Igen, köszönöm. Kellemes ez a zene. Egyébként ez a kedvenc számom.
— Tudom.
— Honnan?
— Ismerlek már egy ideje. Elvégre kollégák vagyunk, vagy nem? — És rámosolyog a férfire.
— Hogy ízlik az étel?
— Nagyon finom.
— Hozom mindjárt a desszertet is.
— Nem is tudtam, hogy te ilyen konyhatündér vagy.
— Sok mindent nem tudsz még rólam.
— Például?
— Szeretek kötni és varrni, mosni, takarítani.
A férfin látszik, hogy meglepődik, a nő elmosolyodik.
— Csak vicceltem, ne vedd komolyan, mielőtt azt hinnéd, hogy én egy szobába begubózom és ilyen dolgokkal foglalatoskodom. Elmúlt már az a korszak. Bár tény, hogy annak idején a nagymamám tanított kötni és varrni, de nem sikerült neki átadnia a tudását.
— Szóval mit kell tudnom még rólad? — A nő erős bizsergést érez, feláll, a férfi mögé sétál, és két kezét lágyan a férfi mellkasára helyezi, majd a füléhez hajol és suttogva kérdezi.
— Szeretnéd, ha megmasszíroználak?
— Te tudsz masszírozni? Nem is mondtad.
— Nem kötök mindent az orrodra.
— Nem bánom. Üsse kő. Mit kell tennem?
— Lényegében semmit, csak ellazítani magad. Menni fog? Tudom, hogy te mindig olyan feszült vagy, egy kellemes masszázs biztos segítene.
A nő megfogja a férfi kezét, és bevezeti a hálószobába.
— Feküdj hasra, kérlek.
— Ruhában?
— Nem. Gyere, segítek.
A nő kigombolja a férfi ingét.
— A nadrágot is vedd le, kérlek.
— Az alsónadrágot is vegyem le?
— Hát… Csak ha nem vagy szégyellős.
— Én aztán nem! Ugyan tizenöt éve ismerlek, de most be kell valljam férfiasan, inamba szállt a bátorságom!
— Ugyan már, ne butáskodj, nem nézek oda, különben is láttam már ilyet.
A férfi lefekszik az ágyra, a nő lassan elkezdi cirógatni a hátát, a férfi időnként felmordul.
— És te? Nem vetkőzöl le?
A nő nem válaszol, csak mosolyog.
— Ne izegj-mozogj, csak lazíts.
— Mit szólnál, ha én is megmasszíroználak? — kérdezi egy idő után a férfi.
— Látod, erről beszélek, hogy nyughatatlan vagy, két percig nem tudsz csendben maradni és ellazulni. Éld át a pillanat örömét.
A férfi meglehetősen zavarban van, feszélyezi a szokatlan helyzet, nem tud ellazulni, a nő egyre nagyobb vágyat érez, de tovább masszírozza a férfit.
— Még mindig nincs meleged?
A nő lassan leveszi a felsőjét, egy fehér csipkés melltartó van rajta. A férfi nem bírja tovább, és megfordul.
— Nem mondtam, hogy megfordulhatsz. Még nem végeztem a lapockáddal és a nyakaddal, pedig az a legfontosabb, mert ide gyűlik a legtöbb feszültség — A nő súlytalanul elhelyezkedik a férfi hátán, és úgy masszírozza tovább. A férfi keze a nő combjára téved, aki ettől még nagyobb vágyat érez.
— Még mindig nem fordulhatok meg? Nagyon kényelmetlen már hason feküdni.
— Jól van, nem bánom, de aztán nehogy a fejemhez vágd, hogy nem masszíroztalak meg rendesen.
— Akkor hadd masszírozzalak most inkább én téged. Gyönyörű vagy! De még jobban tetszenél, ha a szoknya se lenne rajtad.
A nő elmosolyodik, majd érzékien leveszi a szoknyáját, bugyi nincs alatta.
— Segítesz kikapcsolni a melltartóm?
— Persze.
A levegő egyre jobban izzik körülöttük, kezük egymáson matat, a nő ujja végigcirógatja a férfi mellkasát, amitől az megborzong. A férfi a nő melleit izgatja. Ajkuk összetapad, innentől nincs megállás. Vadul, szenvedélyesen, szerelmesen akarják egymást. A zene ritmusát felváltja a halk, majd egyre hangosabb nyögdécselésük, míg végül egymás karjaiba fonódva élik át a gyönyör pillanatait.
Az idő lassan, tétován halad, majdnem éjfél, de ők még mindig egymás mellett fekszenek és beszélgetnek. Mintha csak most ismerkednének.
— Köszönöm ezt a szép estét.
A nő nem felel, csak mosolyog, majd lágyan megpuszilja a férfi homlokát.
— Késő van, mennem kell.
— Maradhatsz még.
— Várnak otthon.
Hétfő reggel a munkahelyükön mint két rendes kolléga ülnek egymás mellett, mintha nem történt volna semmi a hétvégén köztük, mégis a lelkük vágyakozik a következő titkos találkozásra.