Hihetetlen az a természetes önszerveződés, ami napjaink irodalmi világában jelen van. Ha korábban azt írtuk, hogy „sokszínű” lett a magyar irodalmi élet, hogy nagyon sokféle „kánon” alakul a szemünk láttára, akkor ez ma már különösen igaz. Mindenki közösséget szervez, mindenki lapot hoz létre, sorra-rendre jönnek a fiatal és a kevésbé fiatal szerzők, és ebben a pillanatban ezen az utóbbin van a hangsúly, a „kevésbé fiatalon”, mert valóban — szerencsés körülmény — idősebb korban is bátran lesznek kezdők, kezdő kollégák olyanok, akik talán húszévesen még nem is gondolták volna, hogy valaha novellát, vagy verset fognak publikálni.
Nincs „age-izmus”, ne is legyen, ahogy szexizmus sincs, ha valaki ír, akkor csak a munkája minőségét nézzük, nem az alkotó életkorát, vagy pláne nem a nemét. Kimondottan jó érzés mentorként, tanárként látni azt, hogy életkorukat tekintve nem fiatal emberek tollat ragadnak, és izgalmas szépirodalmi művet hoznak létre, új perspektívát találva ezzel önmaguknak, és új perspektívát adva ezzel annak a közösségnek, ahol műveikkel tudatosulnak.
A Kodolányi János Egyetem Szépírói Kurzusának Jelenlét Köre mindig új nevekkel és új művekkel gazdagodik. Mostani összeállításunk, benne Borka Mária Anna, Goór Csaba, Korda Zsuzsa, Lőrincz Katalin, Reményi Kitti, jól mutatja, hogy a kreativitás mint természetes emberi megnyilvánulás nem korfüggő, fiatal és kevésbé fiatal éppúgy kiteljesedhet az alkotás örömében, ha az alkotókedv mint motivációs erő jelen van. Számomra, mint ezen kurzusok vezetője számára, őszinte reveláció volt felfedezni néhány kiváló munkát olyan tanítványomnál, akik életkorukat tekintve velem egyidősek, vagy akár idősebbek is.
Ebben a nagy-nagy kavalkádban, amit leegyszerűsítve „irodalmi életnek” nevezünk, jó érzés látni azt, hogyan alakul, hogyan fejlődik egy-egy olyan kolléga, aki még alighogy kolléga, mert csak az első lépéseit teszi a számára szokatlan környezetben, az irodalomban, habár éveinek száma nem éppen huszassal kezdődik. De itt van velünk, ír, alkot, abban a közegben, amit jelenlétnek és Jelenlétnek hívunk, és amely közeg megtartja őt, mert a közösségünk összetart. Összetart már azért is, mert a közösségünk egy nagyobb közösség része is egyben, köszönet ezért a Spanyolnáthának.