„Welcome to Bagdad!”  — Kiss Tibor, Quimby-beállás, szombat 14 óra, 40 fok

A nagy nyári fesztiválok sorát hagyományosan a Szegedi Ifjúsági Napok zárta augusztus 22—26. között, a harmadik nagy döghőhullám idején. A hőség nem kedvezett a korai időpontban fellépő zenekaroknak — főként az árnyékmentes színpadok környékén. A vízfogyasztás mértéke vetekedett a sörfogyasztással, s a fesztiválnak helyszínt adó partfürdő medencéinek kihasználatlansága miatt többen a szomszédos SZUE-ba (újabb nevén Aquapolis) mentek strandolni — vagy behúzódtak egy fa alá…

Találkozási pont: a fa — avagy: ha elvesztél, kerülj elő!

Egy fesztiválon eltévedni nem nagy kunszt. Egymásra találni viszont annál inkább kihívás, ha nem rendelkezünk hiperkonkrét helyszínfelismerő adottságokkal. Az idei SZINezők fatudatosabbá válásának oka a nagy hőségben keresendő, hiszen ami alá az ember napközben behúzódik, azt éjjel sem feledi. Minden elismerésemmel tartozom azoknak, akik a „Hol vagy?” kérdésre kapott „A fánál!” válaszra helyből tudták, merre induljanak. Persze a „Melyik fánál?” kérdésre adott „Hát itt, a színpad mellett!” reakció sem lehetett elég célravezető, hiszen mindenki számára ismert, középkori forrásokkal is alátámasztható tény, hogy az Újszegedi Partfürdőn 79 és fél fa található. A terület többi részét utak, színpadok és némi homok alkotja…

„Adok egy darab Mecseket, adjatok egy darab Tiszát!” — Beck Zoltán, 30Y-koncert, szombat 18.30—19.30

A sárga homokon túl a fesztivál varázsát adó Tisza folyik. Nem csoda, hogy a nagyszínpados fellépőket ámulatba ejti. A fák, a homok és folyó természetadta hármas egysége az ökotudatosságban csúcsosodik ki. Túl a zenei programokon, a fenntarthatóság és a környezetvédelem elkötelezettje ez a fesztivál immár tízedik éve, hiszen 2003 óta rendezik meg újra az eredetileg 1968-ban indult SZIN-t. A négy napon át tartó pezsgés a nyár három hónapjának minden kalandját és hangulatát is hivatott szimbolizálni.

„Van még tíz percünk, akkor tíz percig szólózok. Ja, nem, elnéztem. Akkor ennyi volt a szóló.” — Leskovics Gábor, PUF-koncert, péntek 20.30—22.00

Egy jó koncert végén mindig tetőpontra hág a hangulat, s van úgy, hogy a zenekar frontembere időtlen mámorában nehezen szakad el a közönségétől. Mivel ebben az évben elmaradtak a témanapok és tematikus színpadokat sem állítottak fel, hát gyakran megesett, hogy a fesztiválozó egyszerre hat produkcióra volt kíváncsi. Döntenie kellett: vagy honfoglalóink cikázását is megszégyenítő módon ötperces koncertfoszlányokért járja a helyszínt rendületlenül, vagy x+1 koncertről biztosan lemarad. A legtöbb fejtörést a Nagyszínpad és a Pepsi Színpad közti mérföldes távolság okozta. A hosszanti irányban elterülő fesztivál két végpontján elhelyezkedő színpadok erősen megnehezítették az ember dolgát, ha két kedvelt zenekara történetesen egyszerre lépett fel eme két helyszínen.

„Ha ajándékot csinálhatnék nektek, jégkockába zárnám az időt, és mindenkinek adnék egyet.” — Bocskor Bíborka, Magashegyi Underground-koncert, péntek 17.00—18.00

Ha fesztivált csinálhatnék a hazai ifjúságnak, jégkockába zárnám az összes pozitív zenei élményemet, s hozzá adnék még másfél adagot a kimaradó zenészek társaságából. Többen hiányolták — magam is — a kemény rock, illetve a punk zenei vonalat. Igazi ajándék volt a népi tradíciók kedvelői számára az Összművészeti Tér Színpad létrehozása. A multikulturális igények kielégítésére kialakított helyszín kialakítására már a korábbi években is volt próbálkozás, ám ez önálló színpadként csak az idén tudott megvalósulni. A helyszín nem várt népszerűségnek örvendett, s emiatt a fesztivál szervezői a következő évben bővíteni kívánják. Ennek tudatában a SZIN-re látogatni jövőre is melegen ajánlott, ugyanakkor a jégkockát se feledjük!