Kocsis Csaba — Papp-Für János
1959-ben született Berettyóújfaluban. Erdésznek tanult, dolgozott tanítóként, volt népművelő, újságíró, kulturális menedzser. A nagyrábéi művelődési ház és könyvtár igazgatója, a Bihari Füzetek szerkesztője. 2005 óta állít ki fotográfiákat. Legutóbbi kötetei: Kádár vitéz útja (kisregény, Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2001), Vízummal a szülőföldre (publicisztikák, Szépírás Kiadó, Szolnok, 2004), Ezüstkert (színjáték, Magyar Napló, Budapest, 2005). 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettel tüntették ki. 2006-ban a B. Tónus Kiadó gondozásában jelent meg 12x12 mondat a barátságról című kötete. 2006-tól a berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor vezetője. 2007-ben az I. Hajdú-Bihar Megyei Fotószemlén a Megyei Önkormányzat díját kapta. Berekfürdői énekes poézis címmel 2008-ban jelent meg CD-je szezői kiadásban. 2008-ban 1. helyezést ért el a Vizek éve országos fotópályázaton, a Kikapcsolódás és egészségmegőrzés gyógy-és wellnessfürdőinkben kategóriában. Legutóbbi regénye a Közép-európai mozaik, a Babaricum Könyvműhely gondozásában jelent meg 2008-ban. 2009-ben négy tárlata járja Magyarországot. A Kor-Kör-Képben kortárs írókat, költőket ismertet meg a nagyközönséggel.
Papp-Für János
Papp-Für János 1976-ban született Hajdúnánáson. Hajdúdorogon, Debrecenben, majd Nyíregyházán tanult; 2001-ben a Zeneművészeti Konzervatórium klasszikus gitár-művészettörténet szakán végzett. Hajdúböszörményben él. A Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör elnöke, a Magyar Írószövetség Hajdú-Bihar Megyei Írócsoportjának titkára. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Írásait közölte többek között a Magyar Napló, Hitel, Vigilia, Bárka, Agria, Látó, Apokrif, Helikon, Prae, Tiszatáj, Várad. Kötetei: Rámcsukódott ajtók mögött (2007), Metszetek (2008), apokrif (az út) (2009).
SPN könyvek ajánló
Kocsis Csaba — Papp-Für János
Minden ezután
Kocsis Csaba képei
Papp-Für János ráhangolójával
Mélyebbre vésődnek az idő hieroglifái. Csak a kódok megfejtései, csak a nyelvezet értése hoz újra életet abba, ami már eleve élő. A rögzült pillanatok fogságába esett harmónia elválaszthatatlan részünk. A fotó megállítja a mozgást, hogy aztán újra és újra lendületbe hozza.
Munkács, Tiszapéterfalva, Makkosjánosi, Bene. Kárpátaljai települések az ismeretlenség szakadékának szélére sodródva. A képek legyőzik a nyelvi akadályokat, tőlünk függetlenül is élik/élhetik életüket akár más és más égtájakon is átívelve — talán még tovább is gondolják magukat. Tovább és túl a határokon, a kijelölt magyarság lövészárkain.
Az egyszerűség, a tisztaság az, ami elvezet minket ahhoz a vegytiszta élményhez, amelyben tökéletesen otthon érezhetjük magunkat. Mindenhol passzos ránk, felveszi alakunkat, nem szűk és nem is bő ránk sehol.
Ahogy belakjuk újra a házakat. A templomkertben meztelen harangozás. Ahogy lemossa az eső a rézgálicot, és ismét virágba borulnak az almafák. Ezernyi más és különböző élet indul útra, de mind egy közös kereszteződéshez ér. És innentől már szétválaszthatatlanok vagyunk.
