Szemben az őzikék

a nők szeretik állítólag

apjukkal belsőleg

hasonló férfival

maguk összekötni

így lehetett

amint éjszaka

álmából halálfélelemre ébredve

hátára hűlt nyirkos ingben

zihálva ült ágya szélén

szemében ugyanaz a

hideg üvegfalnak futó állat

küzdött kétségbeesetten

mit lánya szemében

már magam is

láttam ahogy

mint tükörbe

belenéztem

Feleségem a fürdőmester

ha ő megengedi

mivel az egész egy rendszeren van

nekem átmenetileg elmegy

felszisszenek

amikor visszajön

maga a mennyország

csakhogy megint megnyitja

többször is megnyitja elzárja megnyitja elzárja

aztán a nem tudom hányadik után

én is megnyitom

a fogaim között spriccelve engedem elzárom engedem

hogy az a jó    va      sten    szná   meg azt a   kos    va     get

így zuhanyozunk reggelente

Ő és én

szememet becsukva hallom

amint fel-felszisszen

aztán boldogan leenged

ahogy a szünetekben

vállaira zubog a csend

Befőzés

(helyszíni riport)

türelmes köröket kavarnak

a paradicsomban

szétszökik némi bükkfa-íz

az üst körül fátyol füst lebeg

pirosat fröccsent arcukra a hideg

szemük a blendéhez kerekedik

kivirulnak

lánykorukban nézhettek így

ahogy türelmetlen köröket írt

keblük köré a férfitekintet

a paradicsomban

lassan elolvadnak

a nyár utolsó darabkái

Az építmény

Hétfőn hajnalban, még teljes sötétségben, világítást aggattak fel a kopár telek minden szegletébe, aztán hozzáláttak. Pontosabban a fiatal férfi. Az öreg egy színes csecsebecsékkel teleaggatott kerekes alkalmatosságban ült, onnan mutogatott és magyarázott neki. Hamuszürke, időtlen arca volt. Hevesen gesztikulált. Kért valamit, aztán kisvártatva annak az ellenkezőjét. Néha üvöltözni kezdett és össze-vissza rázta ökleit. A fiatal férfi nem szólt semmit, csak tette, amit az öreg mondott. Egy nő is volt velük. Úgy járt-kelt, alig neszezve, mint frissen serkent forrás a hegy sziklái között. Vizet és ételt vitt a fiatal férfinak, odébb tolta az öreget, ha az intett. Megállás nélkül dolgoztak. Végül szombaton éjféltájt elkészült. A komor szürke mögül halvány elégedettség derengett át az öreg arcán, ahogy nézte a frissen felhúzott szerkezetet. Vasárnap még üldögéltek, beszélgettek. Estefelé összepakoltak és elmentek. A fiatal férfi egy napon váratlanul megjelent. A szekercét övébe dugta, a szegeket a szájába fogta, és felmászott az építményre. Oda, ahol a mester- és a keresztgerenda találkozik. Valami kilazulhatott. Mikor végzett, eltűnt. Azóta sem tudja senki, miért húzták fel. A gyerekek imádják. Hatalmas, rengeteg benne a zegzug és teljesen üres. Ideális a bújócskára. Falaira minden nap újabb firkák kerülnek. A szokásosak. Szeretlek, Jani. Kati hülye. Kis mondókák, mint csipke, csipke, csipke, csipkebokor fája, a mi tanítónknak lyukas a gatyája. Szamár, aki olvassa, birka, aki nézi. Ilyenek.