Ladik Katalin
Színésznő, költő, performer. Újvidéken született 1942-ben, majd 1992-ben áttelepült Magyarországra. Az úgynevezett írott költeményekkel párhuzamosan hangkölteményeket és vizuális verseket is alkot, előadóművész, kísérleti zeneművek és hangjátékok alkotója és vokális előadója, képzőművész, továbbá a happening, mail-art, akció műfajában is tevékeny. 1962-ben kezdte költői tevékenységét. 1963-tól 1977-ig az Újvidéki Rádió munkatársa, 1977-92 között az Újvidéki Színház színésze volt, játszott tv- és filmfőszerepeket is. 1993 és 1994 között az Élet és Irodalom, majd 1994-től 1999-ig a Cigányfúró versrovatának vezetője volt. 1993 és 1998 között a Hangár hang- és színművészeti oktatási központ tanára. A Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága, a Magyar Alkotók Országos Egyesülete és a Magyar PEN Klub tagja. Munkásságát Kassák-díjjal (1991), Hollandiai Mikes Kelemen Kör-díjjal (2000) és József Attila-díjjal (2001), a Szerb Köztársasági Kultúra Nemzeti Díjával (2009) és a Magyar Köztársaság Babérkoszorú-díjával (2012) ismerték el. Legutóbbi kötete: Belső vízözön (Parnasszus, Budapest, 2011).
SPN könyvek ajánló
Ladik Katalin
Bukott angyalok
hangjáték
Henóch próféta könyve nyomán, valamint saját versei felhasználásával
írta Ladik Katalin
Narrátor:
Henóch próféta valószínűleg közvetlenül az özönvíz előtt élt, ami kb. Krisztus előtt 8000-ben, vagy Kr. e. 12000-ben volt. A bukott angyalok és azok által megrontott emberiségben ő volt az egyetlen, aki megőrizte szívében az égi szikra tisztaságát s így egyedül ő volt méltó és képes arra, hogy a tisztátlanságba merültekért könyörögjön.
(zene)
Henóch:
Ha apám vagy, szörnyeteg, vedd el a gyűrűt,
engem büntess,
velem küzdj meg, mert benned vagyok,
Én szültelek.
Így legyen.
(zene)
Narrátor:
Henóchnak megjelent az ég angyala és megparancsolta neki, hogy menjen a bukott angyalokhoz, akik árulók voltak, és közölje velük az Ég Urának ítéletét.
(zene)
Kezdetben a bukott angyalok is fénytestű lények voltak, és mint az isteni misztérium részesei, a szellemi világban laktak. De megkívánták az emberi hús és vér gyönyöreit...
(zene)
Angyal:
Álom? Zúzott gyümölcsön.
Kéken, hosszan zuhantam,
mintha felhőt öleltem volna át
kétségbeesetten, szájamba csapódó
kihűlt madarakat ropogtattam, tüdőmbe havazott
az alattam sistergő hegygerinc,
gyönyört söpört belém a jeges szél,
s zuhantam némán, boldogan,
zúzott gyümölcs,
égi abroszon.
(zene)
Angyal és Nő:
(kánonszerűen, együtt)
Árnyéktalanul bolyongunk
nőből nőbe,
férfiból férfiba.
(zene)
Nő:
Álom, hosszú, fehér.
Angyal:
Örökké tartó virradat vagy bennem,
sohareggel, hosszú, fehér.
Nő:
Borulj fölém, fulladj belém.
(zene)
Lomb! Lomb! Hallom a vizektől.
Csak élni, mint virágok a fényben,
a lüktető olaj ritmusára, Szodoma!
Angyal:
Tán lágyabb mandulafa ágán,
hol a gyönyörtől a hernyót is kettévágják,
virágnak tükör, ami a víz a szomjúhozónak.
Nő:
Az ember mégis vágyódik, s szárba szökken.
Álmodik egy árnyéknélküli létről.
Angyal:
De mi ez a zaj?
(zene)
Henóch:
Ő mondotta: aki a rejtett Nevet meg fogja mutatni, hogy amikor esküt mond, ki tudja mondani, és ettől a névtől és az eskütől mindazok, akik az embereknek a titkokat megmutatták, meg fognak remegni.
Angyal:
Ez az eskü titka: mert az egekben, még mielőtt a világot teremtették, helyét meghatározták örök időkre. A földet a vizek fölött teremtették, és a hegyek rejtekéből csodálatos vizek fakadnak a világ kezdetétől annak végeztéig. Az eskü megteremtette a tengert, amiből föld keletkezett, s ezért helyezte haragját a tengerek mélyébe, s ezért van az, hogy a tengereknek átléphetetlen határt szabott. Az eskü az, ami a mélységek titkát őrzi és egy helyen állanak és nem mozdulnak el a világ végeztéig. Az eskü irányítja a Nap és a Hold pályáját, és ezért nem hagyják el azok soha útjukat. Amikor megszólal, és nevén szólítja őket, a csillagok válaszolnak és felelnek, amíg csak a világ tart.
Narrátor:
Ezek az áruló angyalok elárulták az embereknek a bölcsesség titkait. Ők voltak azok, akik a tintával és tollal való írást tanították, és ezáltal vétkeznek az emberek öröktől örökig, a mai napig. Ez a tudás pedig a halálba vezeti őket, és ez az ő elemésztésüknek oka. Ezek az angyalok tanították meg az embereket arra, hogyan alkalmazzák a szellemeket és a gonosz démonokat, hogyan lehet a magzatot az anyaméhből idő előtt kihajtani, megtanították a ráolvasást, a mérgeket és a betegségeket. Az édes és a keserű megkülönböztetésére is megtanították őket. Megmutatták a növények titkait, a gyökerek titkait, hogyan miből, mit lehet főzni és készíteni. Megtanították az embereket a fémek kiolvasztására, miképpen kell fegyvert és ékszereket készíteni, a csillagos ég titkaira, a csillagjóslásra, az arc kifestésére, a bódító illatok készítésére, az állatok megölésére és a húsevésre. Ami azelőtt Isten hallgatásába burkoltan misztérium volt, most nyilvános mesterség lett. De a misztérium kulcsát és értelmét az angyalok sem ismerték. Minden titkot azért mégsem ismertek, csak az átkozott tudásról tudtak, s ez volt az, amit szerelmes éjszakák mámora után a föld leányainak fülébe súgtak.
(zene)
Nő:
Lassú, váró mozdulattal gyilkolsz,
ezüst rovar.
Sápadtan karjaidban
mézet eresztesz belém.
Hajnalig kitakarva
zokogtam: „Gyere!”
Kihűl az ágy. Hívom: „Gyere!”
A falból langyos eső hullik ránk.
Sohasem hittem volna, hogy a falak
ilyen sebesen tudnak keringeni!
Nagy szél kerekedik.
Szögezz a hajnalokra!
(zene)
Utána megfürödtünk.
Hajnalig vártuk, hogy meghalunk egymásban.
(zene)
Angyal:
Mély, ezüst áramlat,
súlyos, kimerítő álmok folyója
a sötét torkú holdban.
Oda sújts, villám!
Szörnyű ház lakója vagyok.
Éjjel a sárkány ölében
az ég veri arcom.
Nincs hová elmenni,
nincs hová visszatérni.
Nő:
Te, ki bennem lakozol,
és villamosjeggyé szakadsz velem,
ne hagyj el, ne hagyj el!
(zene)
Henóch:
Íme, látomásomban a felhők kiáltozni kezdtek és a ködök szólítottak engem és a csillagok és a villám reám kiáltottak, hogy siessek és hajtottak és hajszoltak és a szelek, látomásomban szárnyaikat nekem adták és fölemeltek a magasságokba és az egek birodalmába vittek. Beléptem a lángnyelvek közé és nagy ház felé közeledtem, a ház pedig jégtömbökből épült és a padlója is jégkocka volt, mennyezete pedig mint a csillagos ég és a villám, közöttük lángangyalok és az ég olyan volt, mint a tenger. Beléptem a házba, amely olyan forró volt, mint a tűz és olyan fagyos, mint a hó és az élet örömének semmi nyoma. Én pedig remegtem a félelemtől és arccal leborultam a Szellemek ura előtt. Ekkor az Úr kinyitotta szememet és hallottam hangját és ítéletét és általa értettem meg mindazt, amit láttam, de nem a mai nemzedék számára, hanem azok számára, akik a messze jövőben elkövetkeznek.
(zene)
A bukott angyalok felett az ítélet így hangzik: mivel az ő szellemük tele van alacsony gyönyörrel és az ő testük büntetés alá kerül, mert a Szellemek Urának nevét megtagadták. Testük pedig minél nagyobb kínok között ég, annál jobban érezni fogják szellemük megváltozását. Az ítélet el fogja érni őket, mert az anyag gyönyöreiben hisznek, a Szellemek Urának nevét pedig megtagadják. A kiömlő vizek pedig meg fognak változni, mert amikor az angyalok elmerülnek bennük, a forrásnak heve megváltozik, ha pedig az angyalok kiszállnak belőlük, a víz le fog hűlni. Ez az ítélet, amely az angyalokat éri, ujjmutatás a királyok, a hatalmasok és a föld urai számára. Mert ez az ítélet vize s ez megtisztítja a testet és kiégeti az anyag gyönyöreit.
(zene)
Ezután pedig az ég angyala fölemelt és kivezetett a titkokhoz, hogy azokat nekem megmutassa és a végítélet, a könyörület és az igazság rejtelmeit feltárja előttem. Megmutatta az ég küszöbének titkait, a csillagok és fények kamráit, és láttam az Ember Fiát.
(zene)
Az emberek között harc támad, és saját törvényük ellenük fog támadni. Senki sem ismeri meg majd saját testvérét, és az apa nem ismeri meg fiát és a fiú az anyját, amíg a holtak száma a mértéket eléri, és az ítélet fölöttük megkezdődik.
(zene)
Ezután pedig hatalmas sereg kocsit láttam, a kocsikon pedig emberek voltak, s ezek, mintha szárnyaik lettek volna, Keletre, Nyugatra és Délre szállottak. És mindenki hallja majd az ő kocsijuk dübörgését, s amikor ez a dörgés felhangzik, a föld oszlopai megremegnek és helyükből megmozdulnak, és ez a csikorgás egy álló napig az égből is hallható lesz.
(zene)
Narrátor:
Hideg késsel kettészeli a látóhatárt.
Fakul, vékonyul a seb az égen.
Az átok rég beteljesült:
az utolsó férfi is meghalt, az asszonyok megöregedtek.
Nincs éjszaka és nincs nappal — örök szürkület van.
Egy didergő madárijesztő virraszt az égen.