Árpás Károly

Fontosabb munkái: Hajtóvadászat (regény, 1994), Árpádházi Szent Imre (miniregény, 1994), Szent Gellért (tárcaregény, 1996), A kereszt jegyével (regény, 1996), Isten szájában kavics (versek, 1997), Kettős tükörben (tanulmányok Baka Istvánról, társszerző, 1998), Egy Madách-beszéd elemzése (tanulmány, 2004), Áttételek átvételek (műfordítások, 2006), egy józsef története (györgy józsef néven, kisregény, 2006), A királyság útja (próza és vers, 2008), Az építő-teremtő ember (tanulmányok Gion Nándor életművéről, 2008). 1984-ben Szeged-plakettel, 2004-ben Kölcsey-éremmel jutalmazták. Számos tudományos és szépirodalmi pályaműve nyert díjat neves pályázatokon. 2012-től a Magyar Írószövetség tagja.
SPN könyvek ajánló

Árpás Károly
Egy szöveg, amelynek nem lehet kora
(175 éves Vörösmarty Mihály Szózata)
Vannak olyan szövegei egy közösségnek, amelyeknek nincs koruk; nem azért, mert „halhatatlanok”, hanem mert átlépnek az idő korlátain: létezésük a mindenkori megszólalásukban nyilvánul meg — addig élnek, léteznek, amíg él, létezik olyan közösség, amely nemcsak hallja, hallgatja, hanem a szöveg előadásával ki is fejezi együvé tartozását.
A mű keletkezéséhez
Ma már kérdésessé vált a reformkor időszakasza. Ki tudja, mi ennek az oka — ez nem tudománytörténeti, inkább befogadó/értelmező-szociológiai kérdés, vizsgálatával nem foglakozom. Újabban a reformkor kezdetét a tömegkommunikációban és a közoktatásban meghatározó szerepet kapott (ki adta nekik, nem tudom) történészek 1830-ra teszik. [Megjegyzem, ez legalább akkora ostobaság, mint jelen államunkat „harmadik köztársaság”-ként emlegetni.] Az „irányadó” múlt-korrigálók megfeledkeznek arról, hogy az 1825-27-es országgyűlésnek a jelentőségét nem a királynéi koronázás adta (I. Ferenc reménykedhetett, hogy Ferdinánd fia mellé talán értelmes fiú születik, akinek öröklése ezzel a lépéssel megvalósíthatóbb lehet), hanem az 1790-92-es Kilenc bizottság újbóli felállítása, valamint gróf Széchenyi István ismeretes kezdeményezése. S akkor még nem is említettük, hogy ismét napirendre került az Osztrák Császárságon belül az abszolutista kormányzást korlátozó nemesi-rendi autonómia.
A filológusok, a Vörösmarty-életmű kutatói 1836 szeptemberére teszik a végleges szöveg kialakulását (lásd Vörösmarty Mihály Összes Művei II. Kritikai kiadás, Szerk.: Horváth Károly és Tóth Dezső; Kisebb költemények II. (1827-1839), Sajtó alá rendezte Horváth Károly, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969, 210-211. o.; Jegyzetek uo. 614-657. o.).
Ebben az időben a politikai helyzet látványosan megromlott. Az 1832-36-os országgyűlés sikertelenül zárult, a reformok elbuktak. Az ellenzék megosztottá vált; ezt fejezte ki, hogy a vezéregyéniségnek tartott Kölcsey Ferenc 1834-ben lemondásra és visszavonulásra kényszerült (a vármegyéjében is kisebbségbe került). 1835. április 24-én hűtlenségi peres eljárás indult báró Wesselényi Miklós ellen; az országgyűlési ifjakat letartóztatták (1836. május 22-30.). 1836. május 31-én betiltották a Törvényhatósági Tudósításokat. Híre járt, hogy a prominens képviselőket megvásárolták (például Felsőbüki Nagy Pált). Minderről részletesen olvashatunk Horváth Mihály Huszonöt év Magyarország történetéből (1823-1848) című Genfben, 1864-ben megjelent összefoglalásában.
Forma és szöveg
Máig nem tudni, hogy Vörösmarty Mihály miért választotta a kor egyik divatos versformáját. A chevy chase a skót népballadák verselése (utána olvashatunk a w3.literatura.hu — 2011.02.16., valamint Robert Burns Régi, régi dal - w3.5percangol.hu/cikk/2010.12.28. — 2011.02.16.).
Idézzük fel a szöveget - kiegészítő jelzésekkel:
[1.] Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az 's majdan sírod is,
Melly ápol 's eltakar.
5 [2.] A' nagy világon e' kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors' keze:
Itt élned, halnod kell.
[3.] Ez a föld, mellyen annyiszor
10 Apáid' vére folyt;
Ez, mellyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
[4.] Itt küzdtenek honért a' hős
Árpádnak hadai;
15 Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
[5.] Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat
'S elhulltanak legjobbjaink
20 A' hosszu harcz alatt.
[6.] És annyi balszerencse közt,
Olly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e' hazán.
25 [7.] 'S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezred évi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
[8.] Az nem lehet, hogy annyi szív
30 Hiában onta vért,
'S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a' honért.
[9.] Az nem lehet, hogy ész, erő
És olly szent akarat
35 Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
[10.] Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
40 Száz ezrek' ajakán.
[11.] Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A' nagyszerű halál,
Hol a' temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
45 [12.] 'S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
'S az ember' millióinak
Szemében gyászköny űl.
[13.] Légy híve rendületlenűl
50 Hazádnak, oh magyar;
Ez éltetőd, 's ha elbukál,
Hantjával ez takar.
[14.] A' nagy világon e' kivűl
Nincsen számodra hely;
55 Áldjon vagy verjen sors' keze:
56 Itt élned, halnod kell.
(1836)
Megjegyzem, hogy a Kritikai kiadás 654-657. oldalán olvasható szövegváltozatokkal nem kívánunk foglalkozni.
A Szózat és erkölcsi parancsa
A cím értelmezéséhez szükséges a „szózat” szó származtatása. A „szó” szótőhöz a régies névszóból igeképző -z(-) társul [általánosabb, s ma is élő változata az -l(-)], majd ehhez az igéből névszót képző régies -at képző [újabb megfelelője az -ás]. A „szózat” értelmezésben segít a mai *szólás alak.
A jelentés értelmezésének egyik első kérdése a szó jelezte szituáció: ki szól kihez. Ha szembesítjük más népénekeinkkel, például a Himnusz-szal (ebben az alárendelt, népét képviselő magyar szól Istenhez) vagy a Boldogasszony anyánk...-kal (ebben az alárendelt, hívő népét képviselő katolikus magyar fohászkodik Szűz Máriához), akkor gyökeresen más a helyzet! Egy szólási helyzetben lévő magyar [ki tudja, hogyan, miért került ide] szól a többi magyarhoz.
A legfontosabb, a keretben ismételt „rendületlenül” erkölcsi parancs nemcsak Kant közismert filozófiai tételének parafrázisa, hanem szorosan kapcsolódik Kölcsey Ferenc Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című erkölcsfilozófiai esszéjéhez, amely ismeretes volt nemcsak Vörösmarty, hanem a kortárs olvasók előtt is.
Érdemes felidézni afféle „füveskönyv-szerűen” ezeket a Kölcsey Ferenc-i aforizmatikus parancsokat:
„Imádd az istenséget!” (10. bekezdés)
„...szeretet és esdeklés az anyához és után” (11. bekezdés)
„Szeretni az emberiséget” (12. bekezdés)
„Szeresd a hazát!” (13. bekezdés)
„Törekedjél ismeretekre!” (20. bekezdés)
„Tudományt a munkás élettel egybekötni” (24. bekezdés)
„Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél” (29. bekezdés)
„Légy kész egyesülni.” (41. bekezdés)
„Küzdés az élet!” (53. bekezdés)
„Fáradj a hazáért s ne tenmagadért” (67. bekezdés)
„Tenn erődre támaszkodjál; szerencsétől, ha mit nyújt, fogadd el, de ne várj semmit is.” (77. bekezdés)
„Hazád szolgálni, s hazád dolgait kormányozni” (109. bekezdés)
„Ki nem tett mindent, mit tennie kellett s lehetett vala, az boldog nem leszen.” (123. bekezdés)
Nem hiszem, hogy szükséges volna tovább részletezni ezt a kérdést.
Vörösmarty „pesszimizmusa” — a kritikus szövegrész
Irodalomtörténészi közhely Szerb Antal irodalomtörténete óta Vörösmarty pesszimizmusa — csak az a kérdés, hogy a szövegtények és a kortársi események viszonylatában helytálló-e ez a vélekedés.
Legelső axiómánk, hogy egy történelemszemlélet semmiféleképpen nem lehet pesszimista; fejlődéselmélet nélkül nincs történelemtudat. Az más kérdés, hogy a 19. század negyvenes éveiben uralkodóvá váló lineáris, illetve ma már spirális fejlődésfelfogás alapjáról nem érthető a korabeli ciklikus felfogás. Olyan ez, mintha a kettes számrendszer alapján kritizálnám a tízes számrendszerű számolást vagy fordítva. (A kérdésről bővebben írtam a Történelemszemléleti vázlatok I. (Fejlődésfelfogások bemutatása a kiegyezés koráig) in Tűnődések, vélekedések w3.sulinet.hu honlapon — 2011.03.10.)
A kritikus szövegrész a 11-12. versszak (41-48. sor). A szöveg értelmezéséhez hátráljunk vissza a 39-40. sorig. A „buzgó imádság...” lényegében nemzeti imánkra, a Himnuszra utal. (A mű értelmezésére most nem térünk ki, csak annyiban, hogy Kölcsey szerint nem az erőszak a megoldás; ezt erősíti a Gondolatok a könyvtárban befejező részében Vörösmarty is.)
A 41-44. sor kulcskifejezését — „a nagyszerű halál” — már régen megfejtette Szörényi László. Értelmezésében ez országos méretű pusztulás jelent.
Nagy valószínűséggel nem járványról van szó (kolera, pestis, influenza), inkább valószínűsíthető, hogy az 1830-31-es lengyel felkelés apropóján gondolkodhatott el erről a szerző. Jusson eszünkbe a fiatal Deák Ferenc egyik beszéde, amelyet a lengyelek segítése kapcsán mondott el az országgyűlésen. Ellenfelének szállóigévé vált szavait idézte: „Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek...”.
Ám miért veszhetne el a magyar nemzet, amikor nincs is polgárháború?
Az ok megértéséhez ismét a kor legnagyobb filozófusához fordulunk: Kölcsey írta a Zrínyi dala (eredetileg Szobránci dal) című alkotásában 1830 júliusában:
„Vándor állj meg! korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihúnyt helyére,
Gyönge fővel, romlott, szívtelen;
A dicső nép, mely tanúlt izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni,
Névben él csak, többé nincs jelen.”
Később megismételte, jóval a Szózat után, a Zrínyi második éneke című alkotásában (1838):
„ Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja
Szülötti bűnein leszáll;
Szelíd sugárit többé nem nyugtatja
Az ősz apák sírhalminál.
És más hon áll a négy folyam partjára,
Más szózat és más keblü nép;
S szebb arcot ölt e föld kies határa,
Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.”
Azaz a cselekvés, a szorgalom, a közösségi együttműködés hiánya, a nemzeti identitás elsorvadása, a tudatvesztés vezethet a sokat emlegetett herderi nemzetpusztuláshoz. Ezért fontos a helytállás szükségszerűsége; megerősítve a keretes befejezéssel.
Jusson eszünkbe, hogy 1849 után Vörösmarty maga is tagadta, hogy 1836-ban előre látta volna a nemzeti katasztrófa bekövetkezését. (Könnyen lehet kapcsolni a sorok hangulatát az Előszóban írtakhoz; s akkor még nem is szóltunk az 1918-1920-as lét-élményről.)
A Szózat utóéletéhez
A közösségi helytállás szükségszerűsége a közoktatás tananyagban Radnótiig ível. A Nem tudhatom vállalt magyarsága, az À la recherche... vállalt sorsa figyelmeztet az igazi áldozatra (amelyről 1920 után az anyaországi magyaroknál messze többet tudnak és éreznek a kisebbségi sorban élők).
A Kádár-rendszer végső időszakában Baka István Vörösmarty-töredékek című versében a történelemszemléleti hangulatot idézte: a Szózatot összekapcsolja az Emberek és A vén cigány evokációival — lásd elemzésem (Baka István: Vörösmarty‑töredékek (verselemzés) in. Tiszatáj 1990/4.); hozzá a szerző vallomása: Vörösmarty-óra (Életünk 1993/2. és Kettős tükörben; ti. gyűjteményes kiadásból hiányzik).
Hogy milyen szinten és mélységben kellene tudatosítani az ekkori szerzők világképét és valóságértelmezését — ez már kérdés, ugyanakkor vitát érdemelne (akár a Horthy-rendszerben a „Mi a magyar?”)
A Szózat népének és himnusz egyszerre — lásd erről írásom (Himnusz — Mozaik Kiadó Mozaweb I.0)! Kölcsey szövege fohász a történelem, a sors fölött álló lényhez (aki természetesen „nem ura”; Vörösmarty szövege inkább kanti kategorikus imperatívusz. Lehet hogy ennek kötelezettsége volt zavaró, főleg 1840-es, 1850-es évek egzisztenciális kudarcai és fenyegetései miatt. Hogy azóta mennyire vesszük komolyan a költő szavát, ezt magunknak kell megválaszolni.
A népszerűséghez a zenei megoldásnak nincs köze. Az 1850-es évek végéig az énekből nem képzett tömegek szívesebben énekelték Egressy Béni dallamát; ma már csak hallgatják mindkettőt, s még szép, ha vigyázzban állva.