Novák Valentin
1969-ben született Budapesten. Végzettsége szerint tanár. Eddigi kötetei: No! Jé! Avagy egy mai, magyar merény (kisregény, Új Bekezdés, Miskolc, 1994); Roskadás (versek, Seneca, Bp., 1997); Zsír Balázs (pikareszk regény Gángoly Attilával, Hungarovox, Bp., 2001); Japánkert (versek, Parnasszus, Bp., 2002); Magyar rulett (novellák, Széphalom Könyvműhely, Bp., 2006); Csípes M@tyi (vígeposz, Z-füzetek, Bp., 2006); Biztos fogyás (állatmesék, PONT Kiadó, Bp., 2008); Ecettel savanyítok [Memento Móni] (novellák, PONT Kiadó, Bp., 2010); Zsír Balázs olajra lép (regény Gángoly Attilával, Tarandus Kiadó, Bp., 2011); Páternoszter (regény, PONT Kiadó, Bp., 2012); Hovavonatozni (versek, Hungarovox, Bp.,2013), Álomtourbina (regény, Hungarovox, Bp., 2016); A szomszéd dinoszaurusza, avagy Maj Om Ce mester és Pro Li taoista sporthorgász kalandjai (rövidprózák, Hungarovox, Bp., 2018); Kirúgottak bálja, avagy Aki a mélységet látta (tragikomédia, Napút-füzetek 139., Káva Téka, Bp., 2019); A látszat szent (novellák, Hungarovox, e-könyv, Bp., 2020) 2005-ben megalapította a Kelemen Kört, amely 2007-től Kelemen Kör Független Művészeti Egyesület néven futott 2018-ig. Tagja a Magyar Írószövetségnek. 2008-ban Fehér Klára-díjat kapott Magyar rulett című kötetéért. 2009-ben MASZRE alkotói díjban részesült. 2012-ben, 2017-ben NKA ösztöndíjas. A Hungarovox Oktatási Stúdióban kreatív írást és könyvszerkesztést tanított/tanít. A HogyÖt, a Miskolc KapuCíner, és a Légyott antológiák szerzője. Honlapja: www.novakvalentin.huLAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Novák Valentin
L. Emericus Paier
(újromantikus töredék instrukciókkal)
[Erősen hangsúlyozni a skandálhatóságot, ahol lehet]
[hosszú nevetés]
A buszpótlóra háziasszony száll fel.
Ökozacskójában fehércápa hús.
Lesznek haldarabkák minden-évszak szószban,
ha Imre érkez', az ünnep szép legyen...
De! [hatásszünet]
Imre most a metrón zötykölődik −
jön elő az élet útvesztőiből...
Palack kezében: Minota úr vére.
Elszállt ötven év. Lemosni is kevés
ezt a labirintus-város létezést
az emberbelső kölcsön víg kedélye... [„hm, hm, hm"-szerű álszintagmák, nagy levegő]
(De jó megülni Ari asztalánál,
miszlikbe aprítni cápai pofát,
ágy felé kuszálni szavak fonalát...)
− Ari, adnék magának szép verset, és [hatásszünet, hang felerősödik]
Imrelényeget, csak mutasson jelet
fehércápa roncsai felett, mi több,
mint nyálas múzsacsók, szeretlek költő-
gyerek, te kis bohó, verssel vaduló,
és hasonló, leszerelő közhelyek,
mert imrealeg@ harcra készen
áll itt, csettint, és [hatásszünet, kaján: ha-ha]
támasztja fel holtnak
hitt vámpírjait, bús cápapofáit...
