Filip Tamás

SPN könyvek ajánló

Filip Tamás
Végre április van...
Végre április van, amit a költő akart, mióta őszkunyhóba kényszerítette a hideg. Gyönyörügyeket fakaszt a napsütés egy száraz ágon, a fehér sejteket színesre mossa az eső, humuszt fogan tőle a szik, a búvócsigák a fényre másznak, a szemérmetlen dombokat pedig elborítja a sarjadás, zöld angyal világít éjjel-nappal, kobold-ágyúk dörögnek a mese-erdőben, önkiszolgáló virágüzletet nyit a mező, érdeklődés hiányában elhalasztják a járványt, én pedig meghúzom két pont között a leghosszabb esemest, több a karakter benne, mint az eddigi csúcs volt...
Tiszteletet parancsoló sodronyingem zizeg, ahogy lóra szállok, fehér ménemmel trappolok zöld gerinceden fiacskám, tavasz. Lelenc gyerek vagy, de ne félj, felnősz te is, soványka lábad kalimpál, amikor fejest ugrasz egy kökénybokorba.
Ahogy mozdulsz, yin és young öleli egymást.
Én, mondom ezt, Aladdin: szeretlek, tavasz, csodalányka.
Most pedig jöhet a Dzsinn, tonikkal.