Képes levelezőlapok, szakadt szélű feljegyzések, alig olvasható cikornyás betűk, ölel utolsó szóval, aláírás nélkül hagyott vízjeles levelek. Forgathatom, simíthatom, őrzött és hagyott iratok, díszítetlen hajósláda lakói. Padlásnyikorgás, por köhögése. Az egyik legrégebbi keltezést 1899. februári dátumnak olvasom, jól látszik, a Magyar Királyi Postán adták fel, a címzett báró Huszár László, Czóbel Emma fia, gimnáziumi tanuló, akit egy barátja Kassáról üdvözöl. Talán kékgalléros ing, kitaposott cipő, hosszúszárú harisnya – szabályba öltözött a lap is.

     Kassa, Nagyőr, Marienbad, Késmárk, Kis-Várda bélyegzői a levelező-lapokon. Kimeríthetetlen erejű levélváltások, sokszor csupán egymást értő félmondatok, erőt, áldást kívánások. Utazások, üdülők, kofferek, a szemhéjon por.
      Kedvencünk, nekünk lányoknak, a komoly, szolid, tréfás lapok közül egy, gyerekszem is ámulhatja azt az 1906-os keltezésű újévi üdvözlőkártyát, amelynek aláírója Bob, azaz Büttner Helén festőnő, aki az anarcsi birtokra költözött, s haláláig az itt kialakított műteremben alkotott. A jóságos malacmama kifigurázása a telt, szigorú nő-képet láttatja a meglazított cserép alatt bejutó fényben.

     Szemkerekítő, hogy a szimbolizmus előfutáraként ismert Czóbel Minka gyászlevelet fogalmazott Emma halálhíréről, fiktív módon, üresen hagyott dátumokkal, hiszen nővére két évvel tovább élt. Ott, ahol addig együtt a nővér és húg. Más-e a nő, ha egyedül... Alsószoknya-susogás, ládában maradt stafírung, vasalt halotti ruha.
      „Mezőkövesdi báró Huszár László neje Kövesdi báró Huszár Mária Teréz gyermekei és unokái báró Huszár Zsigmond és neje vmint fiai menyei unokái és dédunokái nővére baloghfalvi Czóbel Minka fájdalomtul megtört szívvel jelentik hogy legjobb édesanya aranyos nagyanya dédanya és nővér mezőkövesdi báró Huszár Imréné szül baloghfalvi Czóbel Emma e hó    án a halottas szentség ájtatos felvétele után élete    gyik évében hosszas betegeskedés után végelgyengülésben visszaadta teremtőjének nemes lelkét. Temetése az anarcsi családi sírkertben a rom. kath. szertartás szerint e hó    án lesz.”

     A halál-sorrend mássága okán érthető Czóbel Margit későbbi levele. Emma magára maradása után Margittól talán az eddigieknél is többször kapott lapot, üzenetet, biztatást. Czóbel István és Mednyánszky Margit lányának 1947. május 15-én Nagyőrben írt levelét érintve görbed az ujjam, ölelésre vágyom, várfolyosói huncut-osonás a talpamban, Poprád jege koccan.

     „Szeretett, drága Emmy néni! Gondolatban folyton magával vagyok! És elképzelem, milyen szomorú lehet az anarcsi kert, az orgona viritás, az ezer szólamú madár koncert a ... Minka néni nélkűl, ki úgy szólván mind ennek a lelke volt! - Borzasztón bánt, hogy nem lehetek ott, magánál! Hisz tudom, hogy nem tudnám vigasztalni...e hó első napjaiban, némely főldemet, házat, kertet stb. vissza kaptam, biztatnak, hogy útlevelet is fogok kaphatni, de vajjon mikor lesz ez!!! - Ha megélem, rögtön sietek magokhoz! - addig is a jó Dajka úr az összes reménységem és vigaszom! Mi van a fiukkal? és unokákkal? az országon kívül vannak, és hol van a jó Therese? Levelezik-e vele? Ég áldja édes jó Emmy nénit és tartsa jó egészségben. Elnyomorodott szívvel de forró szeretettel öleli Margit.”

     Hajtások simítása, gyűrődések lapítása következik, évszámok nagyítása kopott bélyegző-nyomatokon, időszag-őrzés, ujjnyomat-követés. A visszahajtogatás nyugalmával
zsírozom a láda zárját, ne nyikorogjon, amikor holnap a padlásközépre húzva újra nyitom, s köhögöm a port.