Gy?lnek az áprilisi napok, ott van velük az ember a kertben, nem kertész, csak a nadrágja az. Kinn van a lába, szökken a szárból, kapja százába a nap a f?szálakat. Nahát, milyen napok már ezek, csodálkozik rá a kerti faágra, zsebre dugott két kézzel járja a tavaszt, gy?lnek halomba a lépései.

„Egy reggel - épen a bolondok napja, / Az ő névnapja, april elseje / Volt, hogy fülét a hír oldalba / csapja, / Hogy társaság nincs, már csak hült helye, / Már útra is kelt egynehány darabja. - / No, mit tegyen most ő, szegény feje? / Mondják: egy vándor színész verbuál / A hulladékból, - ő bizony beáll.”

Hej, tulipán, tulipán, / Teljes szekfű szarkaláb, / Tele kertem zsályával, / Szerelemnek hamvával.

kiszáradt medreket jár be a szél, néptelen utcákon kavarog. az utolsó emberek is elhagyták a bolygót. leülök egy padra az üres parkban. mindenütt gazdátlan autók, széthagyott, fölösleges tárgyak − amiket nem volt érdemes magukkal vinniük. mind az enyém lehet. ha akarom. a huzat néha bevág egy-egy ablakot, ilyenkor csörömpölve hullanak alá a szilánkok. más hang nincs.

» Brain Damage − There is a Wind

Nyaklik a buckán a kopasz szkíta sarja, őskövületre huppan a lóról. A Kaszpi-tenger száradt ölében nyugvó római szellemek nagy örömére, kik sósnak találták egész Azerbajdzsánt s a Gilán-tartományt. Mindenki nomád volt abban az időben, s mi sem vagyunk az a kifejezetten telepes nemzet, hisz tőlük örököltük nyughatatlanságunk. Ha nem is költözködni, de össze-vissza menni, s kátyuba huppani ma is kiváló sajátosságunk.

Az Aral-tó megmaradása »

Sárga füvek közt sárga az örömöm, a férfipárfélé bíbor, a gyermekpárfélé türkiz. Csillan a nyüzsögő idő korallszirtje a napba borult bérházak ablakain, a pánikfehér nyírfa ágain, a madarak szürke szárnysuhogásán, az esőcseppek koppanós klorofillzöldjén, a nők tócsában csillanó bokáján, s az áramló kék égen át. Buckákra omlik köröttünk az alkonyat.

József Attila - Hétköznapi Csalódások: Sárga füvek »