Próbáltam a földön maradni, de ég lett belőle. Ég a talpam alatt a Föld, kint vagyok a rég üres térben, lebben fel a fátyol a súlytalanságomról, titkon szárnyam nő, tárom ki a határaimat. Próbálok alkalmazkodni, nem veszek levegőt, elkékülök, de szólnak, vegyek, így is eltűr vagy tán be is fogad a nagy Világőr.

Inkább nem akartam észrevenni, hogy követem már jóideje, énkép-roncsoló felismerés lehetett volna belőle, és sörözőbe ülés rémülten, magamba roskadás órákon át, úgyhogy az eddigi lépegetés lendületét megtartva léptem be utána az épületbe, mosolyogva köszöntem a biztonsági őrnek, és tudomásul vettem, hogy közös a sorunk, mert közös az ablakunk, és felkészültem a várakozásra.

Szerencsére a kétségbeesés rég elvesztette a jelentőségét, felbukkanásakor elég a megszokottság nyugalmával biccentenem, kalapot emelnünk, hangosan köszönnünk szükségtelen, inkább gyorsan fröccsözni lendülünk, vidámak vagyunk, elégedettek, hiszen születéstől halálig tartó kapcsolatunkból felesleges vagy otromba akaratoskodás nélkül is kihozzuk a maximumot.

az idő múlik, bárhogy ügyeskedünk. a pohár bor elfogy, el− és előtűnik nap, hold, csillagok, ahogy kell. fényképekbe gyömöszöljük a pillanatokat, de attól sem jönnek vissza.

az igazán jó dolgok után űr marad. az igazán jó dolgok emléke megkeseríti a közepeseket. az igazán jó dolgok veszélyesek. addiktív, sunyi mérgek.

az emlékek-drog egyelőre legális. a jobb fajtát így is nehéz beszerezni. nyugi, isteni kaják, nagy séták, szép idő, mi, egymás. jó cuccot szereztem.

» Bob Marley - Waiting In Vain Dub

Rengeteg sarat és pocsolyát kívánok, fekete-fehér földet a talpakra, esőszagot a tenyerekbe, csizmába folyót kívánok, taposás-süllyedést, kijelölt út mellé kerülést, rengeteg dagonyát! Elmerülni az iszamós talajban, a gyökerek alá, a giliszták közé, kívánok beragadást és elakadást, munkával elföldelt pillanatokat. Az lenne jó, mindenki megélné, mindenki megtudná, mi is az: egyszintben lenni a kusza anyafölddel, együvé lenni a saras talajjal, együtt ráncigálni ki magatokat a magok mellől, kidugni és kihúzni, amit lehet. Másként előkerülni, s majd lemosni tisztára ábrázatotokat. Más emberként, tisztelettel fehér ingbe bújni, megbecsülni, ami van a lábatok alatt.

az erkélyről figyelem, milyen emberi árnyékot húz magával egy-egy fejbúb. kiültem kicsit kertészkedni, de gyökeret eresztettem a napon. átmelegít, kiolvasztja a legmélyebbre bújt télmaradványokat is belőlem. egy kis föld, egy kis víz, egy kis nap. almafröccsöt szopogatok. olyan a színe, mint a fénynek. feliszom a tavaszt, az utolsó cseppig.

» Scientist − Burning Sun Dub