„Örök s állandó törvény vagy magadnak, / És semmi esetben azt meg nem szeged.”

Ha rajtam múlna, benépesíteném a Holdat. Én lennék a várúr. A várnak falai lennének, azon kívül élni veszélyes lenne a holdszörnyek miatt, a légkör hiánya sem tenne jót. Kormányzásom ideje alatt jól élnénk, mint sokan Kanadában, aminek indián neve nagy falut jelent. Hamar lemondanék a trónról, és nem zsákmányolnám ki az országot. Visszautaznék a Földre, az emlékekből élnék és úgy öregednék halálra. Nem kéne rám emlékezni.

a kedd álmosság és lelkiismeret-furdalás. ok nélküli, mélyre nyelt rettegés. felszívódni nem akaró, belélegzett éjszaka.

a kedd hosszú árnyat cipelő alattomos fojtogató. játszópajtás, aki túl gyorsan lök a hintán. a kedd szédülés a levegőtlen villamoson. a kedd vérét veszített, kifakult arcbőr.

a kedd szolgálati közlemény. kérjük, minden kedves utasunk szíveskedjen a lelkének külön jegyet váltani. ha van. mától vállalatunk nem tekinti önöket egy személyiségnek.

a kedd még alig kezdődött el.

» earlyworm − patrol lion

Hétfő van, esik, az űrhajót nem tudom beindítani, ezért bringával indulok. Legutóbb tehettem tönkre a szigetelést, amikor ötezerhétszázzal nekimentem a sötétebbik felhőnek, jeget köpött, csúnyán dörgött és villámlott, mint valami vicsorgó, haragos amőba, ha olyan létezik.
Az esőillat persze finom, igazából nem is haragszom a felhőkre, hagyom villámlani és dörögni, meg jegelni őket, essék ki magukat, ázassák el a földi örömöket, a tárgyakat, amikhez ragaszkodunk... Amúgy meg igazi luxus űrhajóval menni mindenhová, városon belül pláne. A városillat is jó, ami az ázástól keletkezik, átissza a kertbe állított űrhajófülke, legközelebb, ha megint azzal utazom majd, erre a hétfőre emlékeztet minden kapcsoló és kar, meg az ülés, amit magamban űrfőnöki bőrtelnek hívok.

lassú mozdulat a hétfő. nehezen indított, bizonytalan. ilyesmiket kócolt gondolataiba a szél − mert képzeletében az erkélyen kávézott. el se indult volna soha legszívesebben. ahogy a hetek is nehezen gördülnek át az első napon. minden maradhatna mozdulatlan. úgy maradnának a madarak, az égre tűzve. a néni kezében lendülő szatyor. a fogaskerekek az öreg vekkerben. a mellkasok két lélegzetvétel, a szívek két ütem között.

» DU3normal − night train

„Élni kell a bőjtbe is. / Azért aki szép párt lele, / Nem zsíros az – élhet vele. / Kukrikol a csirke is! / Élni kell a bőjtbe is!”

Csokonai Vitéz Mihály

Nagyszombaton, amikor még a harangok is Rómába mennek, amikor mélységes a csend a világban s a húsvétot majd örömujjongással ünneplők lelkében is — akkor történt. Csendben, talán még nagyobban, mint amilyenben aznap a világ létezett. Azt mondják, áldott, aki húsvétkor hal. Azt mondják, így jobban eltűr vagy tán be is fogad a nagy Világőr. Így legyen.