Uborka_fazon
Végh Attila

1962-ben született Budapesten. Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen, Debrecenben pedig filozófia szakon végzett. Első önálló kötete 1999-ben jelent meg Az ügyész sétája címmel. Versei mellett filmkritikákkal (Fényérték, 2000), filozófiai esszékkel (A süllyedés metafizikája, 2001; Az unatkozó angyal, 2005), természetfotóival (A növényvilág ékszerei, 2002), 2006-ban pedig kisprózáival is (Li mester könyve) a közönség elé lépett. Írásait számos folyóirat publikálta: Spanyolnátha, Árgus, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Új Holnap, Parnasszus, Életünk, Hitel, Napút. Antológiákban 1998 óta szerepel verseivel. 2007-ben elnyerte a Bertha Bulcsu emlékpályázat fődíját.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Végh Attila
Távkapcsoló
Kingának
„Élünk tovább egymásban.”
Ezt írtad az utolsó levélben.
Nézzük, mit is jelent ez.
Élünk. Nem vesztünk el
a hóban, a kitagadott otthon
visszatalált, hétköznapok
lapogatják az ünnep hátát.
Kicsi vasárnapok, a megszokás
ilyenkor túlissza magát és
nótázgat a szabadságról.
Jókedvtől pirosult.
Tovább. A közvetítés serceg,
egy szellemkép jön felém,
azt súgja, az ő idejét élem.
Egy szappanoperából szökött.
A távkapcsolóért nyúlok,
de érzem, holnap is ez lesz,
jön a lélekalak, szomorúan
kiinteget majd a dobozból
a dobozba, ahol élek.
Nem száll le rólam, az
antenna rá van állítva.
Egymásban. A szememben
egyszer csak havazni kezdett.
Éteri homokóra. A hideg
vattában két sziluett összenő,
fehér lánggal lobban el.
Már ki se látsz abból, aminek
látlak. Már ki se látok abból,
aminek látsz. Két gúzsba kötött,
halandójába csomagolt isten.