[mintaháló]

Egy nagy, harmatos, régi kertben írógép kattogására ébredsz,
ott nyomott el az álom, mélyzöld növények közt a nyugágyban,

távolabb egy toronyszerű épület, a füves rész közepén,
mintha onnan hallatszana az írógép kopogása,

közelebb mész, s erre abbamarad, lábujjhegyen belesel
a kerek, kis ablakon, s az asztalnál egy férfi ül, neked háttal,

csuhában, fehér hajjal, majd váratlanul, de nagyon lassan
megfordul, s te rémülten ismered fel benne magad.

[mintakönyvek]

Szobámban nincsenek növények,
csak könyvek,

de könyveim
egyre nőnek,

elborítják a falakat,
már rajtam élősködnek,

és lassan attól félek,
behálóznak, megfojtanak,

s oda a folytatásom,
növekedésem,

mert lehet, hogy én is csak
egy növény vagyok,

akár a könyvek?

[mintaviszony]

A viszonyokban lakozik
a viszonylagos isten,

viszonylag tehát közel,
csak viszonylag ritkán

jön el.

[mintametafora]

Egyik trapéztól a másikig
háló nélkül futott át,

de ki hozza majd vissza
az innenső partra

fogai között tartva,
mint egy kölyökkutyát,

ki ijedtében
rossz helyre csinált.

[mintalégyott]

Ahogy egyik évszak a másikon áttűnik,
egyik ember énje a másikba átnyúlik,

ha körülnéz, azt látja,
a nyár a telet váltja,

a falikárpiton a légyott,
csak pillanat, amit a légy ott

hagyott, névjegyként, s az én vágyam is ennyi,
csak ezen az arcon nem tűnik át semmi.