Uborka_fazon
Sopotnik Zoltán
1974. február 2-án született Salgótarjánban, Tatabányán él. Műveit közölte a Spanyolnátha, az Új Forrás, Prae, Árgus, Jelenkor, Népszabadság, Napút, Mozgó Világ, Alföld. Szerepelt a Magyar Napló Asztalodon üvegróka c. antológiájában. Kötetei: Krokodil (Kortárs Kiadó, 2003), Az őszinteség közepe (JAK-L'Harmattan, 2006), Futóalbum (Kalligram, 2009). Írásai megjelentek az Egészrész és a Telep-antológiában. A HogyÖt antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Sopotnik Zoltán
Becsületből kellemetlen
Templom alakú presszóban olvasom
a nagy költő verseit meg a naplóját
azzal a megve(t)hető szándékkal hogy
megtudjam milyen állomásokon keresztül
érdemes megérkezni az irodalmi életbe
Két finom rendelés közt zuhogni kezd
az eső a nagy költő nem az én mércém
szerint nagy ez hozzátartozik az igazsághoz
Csak a kíváncsiság miatt olvasok el
olyan műveket amelyek fizikai rosszullétet
okoznak meg abban bízva hogy egyszer rátalálok
arra a mondatra amely segít megérteni
egyes szerzők kanonizálását
A napló olyan mintha ezt a helyet
legóból rakták volna össze megnyugszom
az őszinteség hiányzik bizony
akkor is mikor nagyon ott szeretne lenni
vagy pont azért
Kedvenc részemnél a nagy költő
gyarapodó szerkesztőségi munkái miatt nyavalyog
és rögtön elhelyezi magát a legnagyobbak között
a pillanatot csak misztikusan tudom kezelni
Vagyis misztikus iróniával követem szemmel
a szöveget mint a majdnem a lábam előtt
úszó autókat ahogy fiatal házasokra csapják a vizet
Nincs bennem semmi vonzalom az ilyen
irodalom iránt mégis jól szórakozom
mintha magánnyomozó lennék egy kisvárosban
s mivel mindenki tudja rólam
azt is megengedhetem magamnak hogy
lyukat vágjak a helyi lap közepén
Úgy nyomom el a cigarettát szinte lelököm
a kristályhamutartót az asztalról
találtam egy érvényes mondatot a gyerekkorra
utal benne sötét szobákra hatalmas csillárra
nagyjából lineáris életút
A nagy költő nem az én mércém szerint nagy
ez hozzá tartozik az igazsághoz
Az oktatófilm jellegű mondatok okán
melyek az élet fontos dolgairól hivatottak
szólani rendelek egy konyakot
otthon ilyenkor szoktam átrendezni a
szobát nehogy ugyanolyan díszletek között
érjen a következő kijelentés mert magába szippant
érzem
Mikor bepillantást enged hétköznapjaiba
az a legveszélyesebb mert tahó szomszéd
módjára zavar el az ablak elől mihelyt rájön
túlságosan elindult a keze nincs meg a kontroll
Közben a túloldalon költözködnek
habzik a ponyva mint álmomban
az epilepsziás könyvtáros szája
ki az a bolond aki ítéletidőben változtat
lakhelyet kérdezi a szemével egy járókelő
Nehéz olvasmányom szerzőjéről
speciel el tudom képzelni válaszolom
már a kirakatban feltűnő önmagamnak