Lehetséges változatok a vers címére:

Ajánlás:
Jobb lesz némán hagyni, hogy kinek...

Mottók helyett, s akár:

mikor útra kelsz
még ha kedved szegve is – bár
hol kvázi várnak rád
de most már végre nem oda
s a Zmaj Jovinán megállnál
régi dallamok hol visszacsengenek
a cigarettafüstös bűzös szövegek
hogy csak rugdalnád ott alant
hol régi álmokba fúrnád
kócos göndörített hajad
mások kiélt, kiaknázott, kibányászott
poros álmaiba mint a strucc
s létezésed más formájába transzformál-
ni hiábavalóságán
mint holmi foszlányokból építkezve
eluralkodik rajtad a sportszellem
csak a sportszerűség várat még
magára
az önmagába zárkózás riadt mosolyán
nagy példákat ideálokat idézni
női ölekbe süppedve
(mert ahogy csak a kezünk vétlen
összeért ahogy könyökölve olvastunk
ott egymás mellett
máris éreztem hogy elönt a meleg
– csak szemérmeskedés nélkül
ha lehet –
s a faszom az égre meredt)
a kardként, ekeként összeakadt
élesre font szőrszálak

emancipált korban emancipált politika

elbukok végre poraikban
angazsáltan döglök meg én is
angazsáltan döglök beléjük
habár a gyomrom is kavarog tőle
már a gondolatától is
és csak ülök és hallgatok
ezernyi papír okmány bélyeg
kivonat bizonyítvány
koholmány
vény
faszfej brigádok
ha a köldöködbe hágok
csak úgy nézlek, csak annak látlak
mint a vakok
tapintva – ha akarod
s elöntenek nedveid
eltömülnek pórusaim tőle
az orrom is bedugul
a vérem megkövül
a bömbölő hangyák dolgos kis serege
kis dolgos serege vájkál a belembe'
ahogy a kövezetre telepszem
ez a patak (az én világom)
szekrényem a hátizsák
a Hold itt az éjjeli lámpa
ha kell a hajnalcsillagot is megmutatom
a holdudvarban ha akarod
a kényelmes franciaágy
a hálózsák
mert az egész nem más – színtiszta hazugság

a pinaízű kóla

az istállóban nem nehéz szarba lépni

Oh, Carol!
hisz többé nem divat
nem hiszem el a saját szavaimat

anyádat csak néha látod
akkor is csak a buszból integet
a ZMAJ-traktor felszántja a helyi
a népi színeket
hosszú lábakat masszává darál
s a szemeteszsák köszöni meg hitedet
még mindig nem hazudtam eleget

tudtam előre mit fog majd mondani

a vének közönyös fölénye
aprópénzre váltja a lényeget
(ne éljetek
untig elég hogy féljetek!)
Zsófi-némberek
poros elcsépelt véletlenek
porosak elcsépeltek és vétlenek
(vagytok?)
az oltár előtt egy használt tamponra léptek
és bérlitek a putrikat
divatjamúlt kőtáblák helyett
parancsolataitokat pléhre festitek
(számrendszerekbe kódolva)
így legalább megeszi a rozsda
családi ebédre érkezett
a medve kezében a két téglán

((vásár lesz holnap))
nem tudtam előre
és lebeszélni már nem lehet
hallottam hogy említett engemet

hol kifut a lejegyzett salak
téged keres a béna gondolat
az a csecsemő – mondjuk
az amelyik félbe maradt
hány álmatlan éjszakád tárgya volt
drága vagy fiacskám
sokba kerülsz – zengett
amint kikapartad
pedig egy felmosórongy is megtette volna
ha van még
ha van még mondjuk
az a negyvennyolc óra
a zuhany alatt

király mellett azt hitted királynő
leszesz
lehetsz
zenémmel öntöztelek
a barna virágszál
nem hervadt csak épp ilyen a színe
mint a hajad
oly szőke tán

ó leszbikus múzsák
azt mondja megjárta ő is
nem látta talán elveszett – benne
ott a fa alatt, hol biciklijét
letámasztva a falnak dőlt mellém
s barna kis trikója
dudorodott mellén
(hány voltál te? én hét...)
mintha egy fekete szőrös szemölcsöt is
rejtett volna
s ha kifogyok a dühből majd már ezt sem hazudom
csendben
görögj csak hazáig

záráskor a kurvák is lehúzzák
a rolót becsukják a rácsot
viszontlátásra lakat a pinára?

hiába, tudom...
csak néhány filmekből ellesett
mozdulat
egy-egy impozáns jelenet
de téged már másképp neveltek
felvilágosultságban
ebben a modern emancipált korban
ötéves fejjel láttad az első pornót
kilencéves korodtól faggattak
hogy megjött-e már
a menstruációd
lefeküdtél-e már a fiúddal
a szüleid is a bugyidat lesték

az ózonlyukon át felröppentem

porszívón húzott el mellettem
egy néger boszorkány