Apám kis híján médiasztár lett,
amikor leégett a háza.
Álmából riadva, kerti slagjával
esett a ninivei lángoknak.
S bár egy újság fényképes riportjában
a tűzoltók és a rendőrök
aratták le a legtöbb babért,
egy kicsit hőssé válhatott maga is.

Szegény nagyanyám a vizsgálati asztalon:
lelógnak megégett lábai,
rongyos hálóingben
mintha csak az Úr járatára várakozna
egy égi buszmegállóban:
álmából kitekint
résnyire nyílt ajtóban megrekedt alakomra,
fásultan elmosolyodik.
Kilencven fölött ott tart, ahol kezdte:
napszámos cseléd,
front elől vidékre menekült földönfutó.

Már másodszor történt.
Mintha csak az Élet ócska figyelmeztetése volna.
Ugyan mire?
Unalmasak már e tragédiák.
Vérforralóan unalmasak.