mi vagyunk a még gazdaságos
idegösszeomlás okleveles gazdatestjei
földre karcolt galaxishalmazok
cseppfolyós epreskert-emlékek
és a mindig ránduló halmazállapot
igen még én is örök jövésben
vagyok mint az elektromosság
mint egy barát de most kikormányzom
magamból az istent oda
ahol nincs axióma és nincsen felirat
az idő nyújtóján
világgá tornázom magamat

mindig a kórházdombok mögött kezdődik a tél
ilyenkor az emberek nem értik meg
milyen magányos dolog gyereknek lenni
és a temetőbe hurcolják kutyatej-emlékeiket
indulnék én is mint az űrhajós
a világ kamrái felé de most kevés az akarat
hogy is mehetnék hisz megérkezni sem tudok
olyan vagyok mint a háború
vászoncipőben didergő misszió
tüdőkapukra szerelt ekrazittömeg