Allen Ginsberg után

Láttam nemzedékem tagjait összevérzett lepedőkre buggyanni.
Ökölbe szorult kézzel világgá ordították jövetelük okát, majd illendően elfeledkeztek róla.
És csak duzzadó zsigereik jelzésére kezdték motozni magukat, egymást és a huncut eget, és az ég kacsintva mondogatta, forró, forró, és ők tovább kerestek mind, a velem egy időben születettek,
kik öngyújtóval csápolva követelték, hogy szeressék őket nagyon,
kik Koderittel, Noxironnal, Parkánnal próbálták feledni arcuk aszimmetriáját, melyet talán apjuk okozott tettlegesen, vagy csak géneket átörökítve ismeretlenül,
kik a háztartási boltok törzsvevői lettek, amikor Pesten hiánycikk lett a csavarlazító,
kik sötét padlásokon Méhes Marietta énekére szívták a füvet, vetették a Tarrot kártyát, és kik időtlen röhögéssel kontráztak a halál lapjára,
kiket mesterük nagyra tartott, és festettek, és ittak házibulikon némán üldögélve, majd a kinőtt szövetzakót láncokkal felvértezett, defenzív bőrszerkóra váltották, rózsaszín taréjt növesztettek, és festettek trágár démonokat, vagy a démonok őket, míg egy reggel kötélen himbálózva rájuk nem találtak,
kik a matematikában, később bunsen égőn sűrűre főzött maté teában keresték a Mestert, vagy legalább a legelső axiómát, minden axiómák kezdetét,
kik az Egyetemi Színpad előtt diszkrét önkontrollal forgatták fejüket, hogy meglessék, ki a besúgó,
kik egy nyári éjjel az FMK-ban úgy vélték, felszedtek valakit, és kocsmáról-kocsmára járva addig beszélgettek a kokainfüggő nyugat-európaival, míg odakint be nem állt újra a kánikula,
kik a Fiatal Demokraták parlamentbe jutása után nem osztottak többé szórólapot, hanem bélyeget szereztek, nyelvük alá tették, és utazgattak, hogy aztán bad trip-be szorulva, kimeredt zöld szemekkel, nyújtott karjukat lengetve köszöntsék Hitlert, vagy üres szobába zárva ismeretlenek aljas viccein kacagjanak egymagukban,
kik a pesti belváros standjaira beözönlő okkult irodalmat féláron felvásárolták,
kik fizetős hétvégi tréningen növesztettek harmadik szemet, és hétfőn hófehér angyalszárnyat láttak az embereken, és kedden a tömött buszon hirtelen összegörnyedve a hasukhoz kaptak, és nem mertek többé elmenni otthonról, nehogy összefossák magukat a tömegben,
kik a Nap-nap fesztivál völgykatlanjában termett hasist elszívva látták, legjobb barátjuk fényes kaput lát a rét közepén, és hogy tényleg mindent lássanak, egymás ruhájába bújtatták kezeiket, de rájuk nyitott a tisztulás. Kik ezután szomorúan paroláztak, és feneküket egymásnak nyomva aludtak el a keskeny matracon,
kik a Tilos az Á-ban levadászták a kurd muzsikust, de más vitte végül el,
kik a Mikszáth téren gubbasztottak tehetősebb barátaik felbukkanására várva, miközben a pincében már javában szólt a Bada Dada,
kik a Kölcsey utcában reggel egy szőrös, meztelen srác zenéjét hallgatva heverésztek,
kik a Madách téren furgon elé vetették magukat, hogy aztán ép bőrrel üldögéljenek demens öregasszonyok és önjelölt prédikátorok közt a sárga ház büféjében,
kik vonaton ülve száztól nulláig számoltak visszafelé újra meg újra, ezzel őrizve ép eszüket, miközben a kupé összevagdalt, műbőr ülésén vámpírfogait növesztette az izzadó, otthonkás asszonyság,
kik a vidéki rokonnál egy hétig égették a mezőt, és nézték, ahogy a menekülő lábatlangyíkot eléri a láng, átfut rajta, hogy másnap a feketére pörkölődött testet a hangyák ünnepelhessék,
kik mint a hangyák, időben bújtak a föld alá, de tudták, nem lehet mindig ekkora mázlijuk,
kik a terapeutánál egynapi fizetésükért kussoltak egy-egy órát a nyolckerben éveken át.


Veletek vagyok, zászlót letűzők, hivatásotok csúcsán fáradtan nézelődők.
Veletek vagyok, tanári asztal mögül berezelt kamaszokat pásztázók.
Veletek vagyok, régi szőnyegek rojtjait újrapödrő múzeumi alkalmazottak.
Veletek vagyok, hivatalban monitort, közértben vevőket bámulók.
Veletek vagyok, tokát növesztett, londoni apukák.
Veletek vagyok, biokoszton élő, kanadai anyák.
Veletek vagyok, pushupot viselő, zsáktestű hazaiak.
Veletek vagyok, neuronokat zsírba ágyazó, nyugodt idegenek,
pushupban, zsírba ágyazva mosolygok én is,
JPG-mellékletként csatolva, balról a másodikként, köztetek.