Petőcz András
1959-ben született, Budapesten. József Attila-, Márai Sándor-, Magyarország Babérkoszorú-díjas, valamint UNESCO-díjas író, költő. Munkáit a világ számos nyelvére fordították le. Legutóbb megjelent könyvei: Concrete. Experimentális költészet 1980-2018, Bp., 2018., Ancika. Kisregény és elbeszélések, Bp., 2018. ... és arcára álarcot teszen. Versek, Bp., 2017., Aysa — Harminc nappal a háború után. Regény, Bp., 2016. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának elnöke.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Petőcz András
Zenét szerzek, avagy a préda
Zenét szerzek, mert az enyém ez a zene,
zenét, zenét, valami Bartók írt ilyesmit,
mondják, de hazugság, az én zeném ez,
hallom, ahogy megszólalnak a hangok,
zongorahangok töltik be a teret,
az enyém itt minden megszólalás,
a vonósok is az enyémek, a csellista meg a hegedűs,
a bőgős is az enyém, meg dob,
enyém itt minden disszonancia, mit
óbégattok,
minden az enyém, csak az enyém.
az a Bartók nevű ember a fehér hajával
csak lapuljon,
én, én, én vagyok a hős!
A Kékszakállú prédája
A Kékszakállú zenéjét én írtam.
Én is írhattam volna.
Ha a Kicsi Asszony úgy akarná,
s velem zenében kóborolna.
Hajnalban írom a Kékszakállút,
hajnali fényben. Ha szabad.
Kérdez engem a Kicsi Asszony.
Majd messzire szalad.
Sajna, a zenémben disszonáns elem,
hogy őt nem érinthetem,
miközben csak neki táncolok.
Bezárnak engem Kicsi Asszonyok,
s elpusztít a zeném, megesz.
Mivelhogy Bartók zenéje ez.
