Zombori Mónika
SPN könyvek ajánló
Zombori Mónika
Szihalomtól a Horváth Mihály térig
Bernáth/Y Sándor képzőművészeti munkásságáról
1949-ben született Szihalmon Bernáth Sándor néven. Kezdetben helyi rajzszakköröket látogat, majd barátjával, a szomszéd faluban élő Bukta Imrével együtt megalakítják a Kétszemélyes Tiszafüredi Művésztelepet; 1970 nyarát a Tisza mellett töltik, és egymást korrigálva sorra készítik a táj- és portrétanulmányokat. Bernáth/Y első művészeti megbízása a szihalmi Kálvária-dombon álló stációk újrafestése volt, melynek kivitelezésében Bukta is segédkezett. Bernáth/Y ekkoriban Csontváry-rajongó, egymás után készíti kolorista festményeit a nagy festő modorában, melyek közül némelyik már későbbi kritikus látásmódját előlegezi meg (Szentendrei lószar, 1973).
Budapestre költözése idején Sváby Lajos esti szabadiskoláját látogatja, közben az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnál rajzoló. Egy véletlennek köszönhetően a szentendrei Duna-parton megismerkedik efZámbó Istvánnal, majd rajta keresztül az amatőr művészeket tömörítő Vajda Lajos Stúdió művészeivel. Bukta Imrével továbbra is megmarad a barátsága, és közös tájművészeti akciókat és természet-intervenciókat készítenek, melyekben egykori spontán kezdeményezéseik művészi értékűvé válnak (Tájfigyelő kazal, 1975).
1977 nyarán Bukta kezdeményezésére — aki korábban a Tiszai Vegyi Kombinát dekoratőreként dolgozott — kísérleti művésztelepet szerveznek. A műanyagokat gyártó leninvárosi gyárban közbenjárásukra lehetőséget kapnak fiatal Vajda-stúdiós művészek (Matyófalvi Gábor, Holdas György, efZámbó István, feLugossy László, Bukta, Bernáth/Y), hogy kísérleti jellegű műalkotásokat hozzanak létre műanyagból. Szabadidejükben — hasonlóan korábbi műveikhez — rögtönzött land art akciókat is készítenek, ezeket fotókon dokumentálják. A sikeres, de folytatás nélküli művésztelepen készült alkotások több kiállításon is szerepeltek. Néhány hónappal később az összeszokott társaság — kiegészülve más „vajdás” művészekkel — Bernáth/Y ötletére előadják a Fiatal Művészek Klubjában a „Sajna de Mahorkai vacsorája” című élő színházi előadást, melynek színpadképéhez felhasználják a Leninvárosból szerzett alapanyagokat is.
Komoly elismerésnek számít, hogy a Vajda Lajos Stúdió mellett Bernáth/Y-t a Fiatal Képzőművészek Stúdiója is felvette tagjai sorába, így részt vehetett annak éves kiállításain. Elsőként éppen a húszéves jubileumi Stúdió-tárlaton szerepelt a Magyar Nemzeti Galériában. „Társas utazás — egy helyben” címmel egy 2x2 méteres boxban folyamatos vetítéssel egybekötött installációt készített, mellyel azonnal feltűnést keltett. Ekkoriban leginkább reklámgrafikai tervezőmunkákból élt, plakátokat, könyv- és hanglemezborítókat tervezett, mely tevékenység még inkább hozzásegítette ahhoz, hogy bekapcsolódjon az alternatív művészeti életbe.
A hetvenes évek végétől rátalál egyéni stílusára, felnagyított újságfotók alapján készít hiperrealista festményeket, melyeket szocialista yrealistaként definiált. Művészi öntudatra ébredése jeleként felvette nevébe az y betűt. Első egyéni kiállítása 1979-ben volt „Édesbrigád” címmel a Fiatal Művészek Klubjában. Egyhetes kiállításán négy darabból álló, brigádokat ábrázoló festménysorozata volt látható (Édesbrigád, 1979). A Stúdió Galériában 1980-ban a „Semmy különös, benne vagyok az újságban” című egyéni kiállításán a szocialista realizmus propagandaszerű, cinikus sajtóblöffjeit örökítette meg nagyméretű festményeken (A legszebb nyakkendő a gyűlésen, 1980).
Az idők során egyre inkább tökélyre fejlesztett, ugyanakkor egyéni hangú hiperrealista festményei (Ki ismer rájuk — Ki tud róluk?, 1982) mellett folyamatosan kísérletezik más műfajokkal is. Akciókat, performanszokat tart, szocreál képregényeket és objektet készít, virágkarneválra és játszótérre tervez különös szerkezeteket. Ebben az időben kapcsolódik be az avantgárd irodalmi és zenei életbe is, a Fölöspéldány csoport, illetve a Bizottság együttes alapító tagjaként.
A nyolcvanas években hiperrealista stílusa egyre inkább feloldódik, festészetére hatással van az akkor beáramló új festészeti irány, az új szenzibilitás (Asszonyok, milyen a torta, 1986), mely Bernáth/Y esetében olyan különleges anyaghasználatban nyilvánul meg, mint például az UV-festék alkalmazása. Sorra szerepel egyéni (Egyetemi Színpad Galéria, szegedi Ifjúsági Ház, Ferencvárosi Galéria, Lágymányosi Galéria) és csoportos kiállításokon (Fészek Galéria: Többféle realizmus, székesfehérvári Csók István Képtár: Idézőjelben, váci Görög Templom kiállítótér: Feltámasztott mimézis, Stúdió-kiállítások), ennek ellenére gyakran rendszerkritikus meglátásai miatt pályáját végigkísérték kiállítás-betiltások, műveit több helyről kizsűrizték.
Képzőművészként a nyolcvanas évek második felében aktivitása csökken, életében ugyanis előtérbe kerül zenei pályafutása (Dr. Újhajnal és az Okker Szisztersz Női Lépték, Konnektor, Matuska Silver Sound, Anyácska Ezüst Hangja, Massturbina 100% Live Act, Bernáth/y&Son). 1991-ben az Új Hölgyfutár című folyóirat általa tervezett borítója miatt kirobbant botrány következtében szinte teljesen felhagy a képzőművészettel, egyedül az AstroMithoPorno című sorozatát festi még meg. Élete végén Munkácsy Mihály-díjat kap, 2012-ben bekövetkezett halálakor azonban képzőművészeti életműve nagyon szűk körben ismert és elismert.