Tass Marianne
1930-ban született Budapesten. Első verse 9 éves korában jelent meg az Újság gyermekmellékletében, majd folyamatosan gyereklapokban (Jó Pajtás). 1946-48-ban a gimnázium két utolsó osztályával párhuzamosan a budapesti bölcsészkar magyar-német szakának rendkívüli hallgatója volt. Részt vett a Stílusgyakorlatok nevű szemináriumon. 1947-ben verse jelent meg a Magyarok c. irodalmi folyóiratban és az Igen c. egyetemi antológiában, szerepelt a Magyar Rádióban. 1948-tól a budapesti Orvosegyetem hallgatója lett, 1954-ben diplomázott. A közegészségügy-járványügy területén dolgozott. 1982 júniusában publikált újra verset az Élet és Irodalomban. 2004 óta a Holmi, Parnasszus, Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Alföld, Új Forrás közli. 2004-ben jelent meg Kutatás című verskötete a Fekete Sas Kiadónál. Szerepelt a 2005-ös Szép Versekben. 2009-ben jelent meg Zúzmara című verskötete a Fekete Sas Kiadónál.LAPUNKBAN MÉG »
2008 nyár » 2008 tavasz » 2008 tél » 2009 nyár » 2010 nyár » 2010 ősz » 2010 tavasz » 2011/2 » 2012/1 » 2012/3 » 2013/2 » 2014/2 » Rafting » Sárospatak » Veszprém
SPN könyvek ajánló
Tass Marianne
Madár
Egy karcsú nyíl lett a madár.
Sikoltott a faág:
ő lesz a cél, megroppan-e
vagy megtartja magát.
Repült a nyíl, repült, repült
és suhogott a lég.
Ott jön — rázkódik a faág,
leszek-e menedék.
Körül folyópart, hullámnyelv
ahonnan ámulok,
madár-társam, te győzöl-e,
a színpad csak forog.
S ím lehuppant, puha lett:
a faág megfogott,
nem kell tovább, nem kell tovább,
mert ez, ahol maradok.
