Bernáth/Y Sándor

Képzőművész, zenész (1949. április 7., Szihalom − 2012. január 13., Budapest). Középiskolába Miskolcon járt, dolgozott a Lenin Kohászati Művekben és a DIGÉP-ben is. 1971-től Budapesten él. 1980-ban az A.E. Bizottság egyik alapító tagja. 1981-ben volt az első egyéni kiállítása a Fiatal Művészek Stúdiójában. A Vajda Lajos Stúdió tagja. Nevéhez kötődnek olyan együttesek, mint a Dr. Újhajnal, a Matuska Silver Sound. 1984-ben Szkárosi Endrével megalapítják a Konnektor zenekart. 1988-tól az Új Hölgyfutár grafikai szerkesztője. A '90-es évek elején a magyar techno egyik úttörője, 1998-ban az óbudai Supersonic, majd 2004-ben a Vörös Yuk & Kék Yuk klub alapítója. 2011-ben Munkácsy-díjat kapott.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Bernáth/Y Sándor
Curriculum Vitae
Bernáthy Sándor
képzőművész-zenész
Édesapám azt kérdezte Édesanyámtól, amikor befejezték a veszekedést:
— Édes Irénkém!? Jó lesz ez így?
Édesanyám ekkor kétségbeestetten az Édesanyjához fordult — aki özvegyasszonyként vezette a házat, de addig hallgatott.
— Anyu! Most mondd meg! — mondta Édesanyám.
Anyám Édesanyja — nagyanyám — az Édesapámhoz fordult.
— Józsikám (apám neve), rossz volt a vacsora?
— Anyu! — mondta apám tárgyilagosan. — Nagyon jó volt a vacsora. És hozzátette:
— Most menjünk aludni!
Ezután 1963-ban engem beírattak a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol drága Gyulai tanár úr — osztályfőnököm — ritkán előadásokat tartott a tudományról, művészetről, filozófiáról, zenéről, irodalomról, viszont igen gyakran a szocializmus szépségeiről, ami majd — még a mi életünkben — a boldog kommunizmusban fog beteljesülni.
Befejezve előadását én mindig megkérdeztem:
— Osztályfőnök úr! Jó lesz ez így?!
Az osztály röhögött.
A gimnáziumból történt eltávolításom után az akkori „Lenin Kohászati Művek” elektroacél gyáregységében — inasként — a szovjet hadiipar megerősítésén dolgoztam.
— Nyeste elvtárs (korabeli kötelező megszólítás), jó lesz ez így!? — kérdeztem a „mesteremtől” azután, hogy Vályi Péter ipari minisztert és Énekes Sándor gyárigazgatót szemünk láttára halálos baleset érte egy gyárlátogatás során a Martin acélműben — ittas állapotban egy közös vadászatról betértükben.
1969-ben az általam illegálisan szervezett „inassztrájk” után — aminek oka az alacsony ösztöndíj és az ipari tanulók felnőttként való dolgoztatása volt — büntetésből három hónapig gyárudvart takarítottam. Mivel alkalmatlan voltam erre a feladatra — épp úgy, mint a katonai besorozásra a „rossz látásom miatt” — a szintén miskolci DIGÉP fegyvergyárba száműződtem raktárosnak.
Nekem kellett szelektálnom — munkatársaimmal — az akkori KGST országaiban gyártott alkatrészeket az amerikai hadsereg által Koreában hagyott, működésképtelen SS.60-as rakétavető sikertelenül fejlesztett magyar verziójához, amit a kisgyőri „pingyom” lőtéren próbáltak ki, elég sok halálos ádozatot követelve a katonáktól.
Látva a titokban behordott véres lövegroncsokat, megkérdeztem magamtól:
— Édes Sanyikám! Jó lesz ez így!?
Akkor már volt saját zenekarom Lex-Eb néven — a Titanic54 után —, és Mezőkövesden játszottunk rendszeresen. Nem sokra rá Jimmy Hendrix meg is halt (Szabad Európa Rádió).
1970-ben látomásom volt. Láttam, amint Édesapám, Édesanyám, özvegy nagyanyám, tíz évvel fiatalabb Árpád öcsém meg én ülünk a szihalmi házunk teraszán, a kerekes kút mellett, szép lilaakác lugasunk alatt, és friss borsólevest eszünk, ami a kertünkben termett. Június 17-e délután fél öt volt.
1971-től festőművész akartam lenni, de nem bemondásra, hanem áldozatok árán — amelyeket meg is hoztam!
1972-ben meghalt nagymamám. Halálos ágyáról azt üzente nekem:
— Ez így van jól, kisfiam.
1981-ben volt az első egyéni kiállításom, a Fiatal Művészek Stúdiójában.
Közben barátság a Beatrice zenekarral, A.E. Bizottság zkr. alapítás, Dr. Újhajnal zkr., Matuska Silver Sound zkr., Szkárosi&Konnektor zkr., Vajda Lajos Stúdió tagság, egyéni és kollektív kiállítások sokasága, fesztiválok, három gyermekem világra jötte, nyugati tanulmányutak — önerőből —, amatőr politizálás, dilettáns rendszerváltás stb.
Senki nem kérdezte:
— Jó lesz ez így?!
Szkárosival 1991-ben „Új Hölgyfutár maművészeti magazin” — saját szerkesztésünkben.
A címlapon megjelenő rajzommal az első országos kultúr- és bulvárbotrányt váltottuk ki.
Az ország röhögött, első fecske nyarat csinált. „A magyarok zsenik”.
1994 — techno zene — szervezkedés, „Lovebarikád”.
Zsiga fiammal: Bernáth/Y&Son Live Act.
1998: „Supersonic” néven klubalapítás Óbudán.
2004: Klub-átalakítás ugyanott — Vörös Yuk&Kék Yuk, azóta is folyamatosan, országos és nemzetközi szinten. Underground módra. Www.yuk.hu.
Zsiga fiam grafikus és visual művész lett.
Samu fiam pszichológia hallgató — első páciense ő maga —, punkzenész.
Edit lányom: Édesanya.
A múltkor hallottam, az ura jelenlétében így szólt másfél éves toporzékoló kisfiához:
— Édes kisfiam! Nem lesz ez így jó!
Én 1949. április 7-én születtem Szihalom községben.
1971 óta Budapesten küzdök a még jelenleginél is szebb jővőért. Már csak egy dologra törekszem: ha megkérdeznék, hogy jól van ez így, uram?! Valaki mondja azt:
— Igen.