Tallér Edina

SPN könyvek ajánló

Tallér Edina
Később1
beindult a gépezet, érdemes volt letagadni, hogy amatőr vagyok, a jósnős reklámfilmem után több szerepre is hívtak. Legutóbb egy angol krimibe. Vízihullát kellett alakítani. Miért pont én, kérdeztem. Mert hosszú a nyakam. A hullának elvágják a torkát, mielőtt vízbe dobják, válaszolta az asszisztens, szemrebbenés nélkül, mosolyogva. Ezért kell a hosszúnyakú színész. Hazudott, persze, hízelegni akart nekem, a színésznek. De miért nem játssza ezt akkor inkább egy statiszta? Mindegy, hagyjuk, ebbe jobban ne menjünk bele, hazudozunk össze-vissza, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudjuk, mi az ábra. Azért én, mert mások nem nagyon vállalják, tizenkét órát kell koporsóban feküdni. Na és? Még mindig jobb, mint fotelban ülni és nem csinálni semmit. Volt már rosszabb munkám is.
A menő állásokat nem elvállalni, megnyerni szokták. Többfordulós tesztmunka és elmélet. Vagy megfelelő kapcsolat. A húgom egy New York-i étteremlánc valamilyen főnöke, nem tudja, minek mondják magyarul, én meg elfelejtettem, hogyan mondják angolul, egy a lényeg, a húgom álma teljesült. Kivéve, hogy legyen együtt a család. Unszol, költözzünk oda, Amerikába. Az én fizimiskámmal lehetnék például hostess, aztán majd meglátjuk, nem vagyok még öreg, lehetek én is bármi még. Simán megkeresnék annyit, hogy akkor nyugodtan írhatnék.
Egy ismerősöm könyvkiadást nyert. Pontosabban megnyert egy krimipályázatot, és az volt a nyeremény, hogy a könyvkiadó megjelentette a regényét, ünnepélyes keretek között. Nagyon boldog volt a lány, ez az első kötete. Viszont kirúgták a munkahelyéről, mert olyan szavak is szerepeltek a könyvében, hogy pina. Másfél éve történt. Azóta jóformán annyit sem mondott a kiadója, hogy bakfitty, de a napokban kapott tőlük levelet. Megkérdezték, hány kötetre van szüksége, mert a többit jövő héten bezúzzák.
Tégy csodát, Madonna, engedd, hogy megváltozzon az életem, másképp akarok élni! Velem is tégy csodát! Ez egy filmben van, aprócska szőke lány, 1957, Róma, templom, oltár, ott van Szűz Mária, illetve az őt ábrázoló képek, szobrok mindenfelé. Ájtatos tömeg, sok-sok elkeseredett ember, lökdösik egymást, nyomulnak befelé, minél közelebb kell lenni, hangosabban kell kiabálni, így talán jobban meghallgat a Szent Szűz, énekelnek, sírnak-rínak, ordítoznak, tégy csodát, tégy csodát. Ott a lány is köztük, ide keveredett, megbabonázta a tömeg, a sok-sok kívánság, mindenki meg akarja menteni magát. Engedd, hogy megváltozzon az életem, másképp akarok élni! Ezt kinek mondja? Tudja?
A kedvenc filmem. Láttam már vagy tízszer. Megható történet az elesett, megalázott, kiszolgáltatott utcalányról, aki a szerelemről álmodik, hagyja magát újra és újra elvarázsolni. Illetve, sajnos úgy van ez, hogy vannak a varázslók és vannak a bűvészek, neki, mármint a lánynak sajnos csodák helyett csak trükkök jutnak. Ilyen az élet. Az ő élete ilyen, az enyém nem, másmilyen, az enyém szebb, jobb, az övéhez képest például sokkal jobb. Irigylésre méltó. De azért mégis mindig, mindenki meg akarja menteni magát.
Fura és veszélyes helyekre keveredik a lány, keresi a boldogságot templomban, cirkuszban, erdőben, hegytetőn, erős sodrású folyók partjainál. Ott áll, ahol a part szakad. Nem tud úszni. Gyönyörű film, szép, szomorú, költői, a filmművészet klasszikus remeke, és még sorolhatnám, de nem ezért nézem meg újra és újra, hanem Cabiria pillantásáért. Belenéz a kamerába a film végén. Rám néz, pedig ez tilos, a színész nem néz a kamerába, ez alap. De ő mégis megteszi, kinéz a saját történetéből, rám pillant, mosolyog, biztatás van a tekintetében, mindig, minden körülmények között van remény. Ez például varázslat, egy szempillantás alatt behúz engem is a történetbe, ott táncolok a színes forgatagban, valami fesztivál van, bohócok, zenészek, szerelmesek amíg a szem ellát, mindenhol. Művészet mindenhol. A bűvészek a cirkuszban maradtak.