Lengyel_átplánta
Ryszard Krynicki
1943-ban született, Krakkóban élő költő, műfordító, szerkesztő. Bölcsész tanulmányokat folytatott a Poznañi Egyetemen. A hetvenes évek elején a Student (Diák) című folyóirat szerkesztője volt, s könyvtárosként dolgozott. Tagja volt az első ellenzéki irodalmi hetilap, a Zapis (Feljegyzés) szerkesztőségének. Önálló verseskötettel 1968-ban debütált. Az úgynevezett 68-as nemzedék, másképpen az Új Hullám alkotója. 1975-ben megjelent második kötetét a kommunista cenzúra alaposan átfésülte. További kötetei - szám szerint négy - azután már a Párizsban működő lengyel emigrációs kiadó, a Kultura gondozásában jelentek meg, illetve a krakkói székhelyű, katolikus egyházi alapítású Znak (Jel) Kiadónál, vagy illegális ellenzéki kiadóknál, szamizdatként. A rendszerváltást követően Poznañban megalapította az A5 kiadót, mely jelenleg Krakkóban működik. 2005-ben Szron, kamieñ (Zúzmara, kő) címmel jelent meg kötete. Műfordítóként kötetnyi verset ültetett át lengyelre Georg Trakl, Paul Celan és Nelly Sachs életművéből. Verseit németre és angolra is lefordították, angol nyelvű kötete 1987-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Versei magyar nyelven első akalommal jelennek meg.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Ryszard Krynicki
A kusza kéziratokban
[Na kruchych rêkopisach]
Az öreg költő kusza kézirataiban
hamunyomokat látni, cigaretta égette
számtalan apró lukat, kávéfoltokat,
olykor vörösbor foltját, s nagyritkán
macskatalpak alig olvasható
sorát, mely belevész
a téridőbe.
Nem segíthetek
[Nie mogê ci pomóc]
Te makacs éji lepke, nem segíthetek —
csupán leolthatom a villanyt.
Lopva
[Ukradkiem]
Lopva, feltűnés nélkül
felemelem az ösvényről
idősebb fivérem,
egy csigát,
hogy senki rá ne lépjen.
Őt, ki bizonyára évmilliókkal idősebb.
Fivéremet a lét bizonytalanságában.
Mindketten ugyanúgy csak sejtjük,
mi végre teremtettek minket.
Mindketten néma kérdéseket írunk,
ki-ki a maga legbizalmasabb vonásaival:
később félelemből, ondóval, nyálkával.
Gesztenye
[Kasztan]
Mikor a prágai új zsidótemetőben
doktor Franz Kafka sírjánál álltam,
a közeli fáról lehullt
az utolsó gesztenye,
és egy pillanatra felragyogott
a késő őszi délutáni fényben
a többi gesztenye,
levél, levelecske,
kavics és kő között.
Hogyhogy ott?
[Jakie tam?]
3.16-kor felébredek.
Álmomban is pontosan három óra
tizenhat perc volt,
tisztán láttam a templomtorony óráján
Londonban? vagy Budapesten?
Egy perce még Brechtről beszélgettem
a velem egykorú
Petri Györggyel,
aki két éve halott.
(Őszintén szólva hallgattunk,
de pontosan tudtuk, hogy miről.)
Na jól van — szakítottam félbe —, viszont
áruld el:
milyen a helyzet ott?
Hogyhogy ott — vont vállat —,
hiszen mi itt vagyunk.
A Budapesti Szépművészeti Múzeumban
[Muzeum Sztuk Piêknych w Budapeszcie]
Miként kerültél ide,
egyiptomi hercegnő múmiája, te szegény,
idegen tekintetek kereszttüzébe?
Most itt van a te túlvilágod.
Egy pillanatra én is a része vagyok,
míg szemléllek téged.
Más túlvilág, legalábbis eddig, nincs.
Nem tudható,
lesz-e.
Hány világ
[Ile ¶wiatów]
Hány további világ, hány antivilág,
látszólagos világ és tükörvilág,
kiáradó világ és elnyelt világ,
hány további túlvilág
lobban, hogy kihunyjon,
huny ki, hogy lobbanjon
egy homokszemben,
egy kavics szembogarában
e kizsigerelt bolygón,
mi egyre gyorsabban kering
a kezdetben fehér,
majd fekete törpe körül,
a százhuszonöt
milliárd
távolodó csillagrendszer
egyikének
peremén.
Édes, ártatlan
[S³odkie, niewinne]
Édes, ártatlan szavak,
édes, kerek mondatok,
édes, szelíden
legömbölyített vonásokból
szivárog a tiszta
méreg
Zúzmara
[Szron]
Susogás szürke zúzmarája, kétségbeesés
kövülete. Ki hallja meg
a föld halkuló zsoltárát, a bolygók néma
szózatát, a galaktikák búcsúját. Fekete napok
roskadnak magukba
embertelen
csendben.
Szokás szerint másképp
[Jak zwykle, inaczej]
Előbb fel kell idéznem a gyermekkori leckét,
hogy rátaláljak az irányra. Előttem van kelet,
jobb kezemnél dél, balomon észak, a többi
a hátam mögött. Szokás szerint másképp,
mint gondolnám.
