Zalán Tibor
1954-ben született. Abonyban nőtt fel. Magyar-orosz szakos tanári diplomával rendelkezik. Az egyetem elvégzése után tanár a Kvassay- és a Semmelweis Szakközépiskolában, a törökbálinti Kísérleti Gimnáziumban illetve az óbudai Zsigmond Líceumban; a Kortárs segédszerkesztője majd versrovatvezetője, a Szivárvány társszerkesztője, a Kelet főszerkesztője, a Kortárs Könyvkiadó sorozatszerkesztője. 1996 januárjától dramaturgként dolgozik a Kolibri Színházban, ugyanitt, a Dajka Margit Színész- és Bábszínészképző Stúdióban, az Iparművészeti Egyetemen, valamint a Théba Művészeti Szakközépiskolában tanít. József Attila-díjas, 2005-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét kapta. 2004-ben megjelent kötete A szürrealista balkon. Fotó: Horváth Dávid.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Zalán Tibor
Sz. L. álma B. B.-ról rosszullétében karantén idején
mert nincs JELEN az álom negatív tartományában mert NINCS jelen nincs az ÁLOM nincs
nem szeretek itthon lenni. nem szeretek másutt lenni. sehol sem szeretek lenni sehol
a férfi az óceán partján mögötte cinóber-alkonyat galambszín kalapjába a tengert meri a férfi
az íróasztalomnál ülve majdnem elájultam. a szokott szívdobogási roham, vértolulás
fénytelen szeméből nehéz könnyek peregnek a holdba meri a vizet hajlong egyre sötétül meri
tompulás és gyengülés, elsötétedés, a sötétség belülről, oldalról jött, mindenfelől
háta mögött az éj buja mészárszékei fölragyognak már a lét tizenkét grádicsán botladozik
a látótér folyton szűkülő kört mutatott, másodpercek alatt kisebbedett, mintha köd
(nekünk csak háttal) sötétül egyre: szálka a világ dobhártyájába szúrva: sóhajnyi ember
csak a fogyó kör mutatott tárgyakat középen, nagyon ijesztő volt a belső feszültség
megint az ősz ember s a hontalan galambok a hold mögül ezüstbe-hűlt hangok szállnak
a székben majdnem eldőltem – megráztam magam és biztattam, mászkálni kéne
ne nyugtalankodj mégse EZ MÁR NEM magyarország EZ MÁR NEM amerika EZ MÁR
ma hűvösebb az idő, a nap 24 fokkal indult. a házban idegesség, idegenség, idegessé
ne lásd – legyints – hűvösödik; a temetőt bezárják nem a halál: a föld íze undorít: egyszer
kibírhatatlan. mindenki csak szenved. mindenki csak mártír. mikor jön az én világom
el örvénylő szurok létezésünk hiába zongorázod véresre a parfümös hangversenytermeket
e-l-s-z-ö-k-t-e-m. e-l-m-e-n-t-e-m. A szemétdombról egy darab üveget hoztam haza
e-l-m-e-n-t-e-m e-l-s-z-ö-k-t-e-m vigyázzmenetben járnak európa térképén az új karmesterek
mennyi a kicsikben, az egészen kicsikben is a bosszúvágy. szintén megszívlelendő
árnyéka van már a szélnek is! a nép lelkében van valami: amit mi nem érthetünk: valami
szörnyű gyorsan el fog múlni ez a nyár. s nem használhatom ki ezt sem. viszont ma
e-l-s-z-ö-k-t-e-m. e-l-m-e-n-t-e-m. e-l-m-e-n-t-e-m e-l-s-z-ö-k-t-e-m. kimentem. kiszöktem. tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem tem TE
