Petőcz András
1959-ben született, Budapesten. József Attila-, Márai Sándor-, Magyarország Babérkoszorú-díjas, valamint UNESCO-díjas író, költő. Munkáit a világ számos nyelvére fordították le. Legutóbb megjelent könyvei: Concrete. Experimentális költészet 1980-2018, Bp., 2018., Ancika. Kisregény és elbeszélések, Bp., 2018. ... és arcára álarcot teszen. Versek, Bp., 2017., Aysa — Harminc nappal a háború után. Regény, Bp., 2016.
A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának elnöke.
A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépírói Tagozatának elnöke.
LAPUNKBAN MÉG »
2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tél » 2009 nyár » 2010 ősz » 2013/3 » 2013/5 » 2013/6 » 2014/1 » 2014/3 » 2015/1 » 2015/3 » 2015/4 » 2015/6 » 2016/1 » 2016/2 » 2016/3 » 2016/4 » 2016/6 » 2017/2 » 2017/3 » 2017/4 » 2017/6 » 2018/3 » 2018/4 » 2018/6 » 2019/2 » 2019/3 » 2019/4 » 2019/6 » 2020/2 » 2020/3 » 2020/4 » 2020/5 » 2020/6 » 2021/1 » 2021/3 » 2021/4 » 2022/1 » Rafting » R_evolution » Sárospatak » Székesfehérvár » Veszprém
SPN könyvek ajánló
Petőcz András
Bartók Béla levele Szabó Lőrincnek (járvány idején)
Lóci, a szakmádba ártom magam,
ilyen, ha a zongorád mozdulattalan,
látod-e, barátom, a koncertek hiánya
önnön magam a vers felé viszi:
a némaságra vágyom, nem a hallgatásra.
Levélféle ez — ippeg csak ölelés,
inkább jelzés csupán, miként a kés,
ami fegyverré alakul, ez nem ritka pillanat
manapság — hogy mit hoz a holnap,
az szinte mindegy: gyilkolnád magad.
Szabó Lőrinc levele Bartók Bélának (járvány után)
Vigyázzon, kedves Maestro, nagyon:
a szív nem ismer kegyelmet, és — tudjuk —
robusztusnak nem mondható alkata
furcsa játékot űzhet, ha úgy hozza kedve.
Mozduljon végre — ismét — a zongora!,
dinamikát nekünk!, meg diszharmóniát!,
a vass ereje legyen újra a miénk, ahogy
csapatba verődve köszöntjük azt, ami
a járvány előtti világból megmaradt nekünk
— az akkori muzsikát akarjuk hallani.