Ádám Tamás
(1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Szegeden érettségizett, majd Budapesten folytatta tanulmányait. Budapesten él. Tucatnyi lap szerkesztője, jelenleg szabadúszó. Publikált az Élet és Irodalomtól kezdve a Kortársig szinte valamennyi irodalmi folyóiratban, napilapokban, hetilapokban. A Madách-pályázat, az Ének a Don hőseiért stb. pályázat nyertese. Nagy Lajos-díjas (2008). A Magyar Írószövetség tagja. Tizenegy könyve jelent meg. Legutóbbi kötete Macskaszerdák címmel 2014-ben látott napvilágot
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Ádám Tamás
A hatásokról
(elmozduló akt)
Menekülnél az emlékektől, de
megfog a kifeszített vörös selyem.
Tehetetlenül állsz, az indulat foltjait
púder sem takarja. Maradnak
lehetőségek a szabadulásra,
száraz kagylóhéjat adok olló helyett.
Átszabhatod múltad.
Ha mégis kilépsz a fényképből, s
az ürességet ott hagyod, találsz
mást helyette, meztelen lelkeknek
kitöltetlen űrlapot. Melled puha
árnyéka továbbgondolásra érdemes.
Csak az eredeti kompozíció
torzul kissé.
Ha mégsem megy, beviszlek
a pusztuló szobába, ahol mesélek
neked a bizonytalanságról, kilincs
nélküli ajtóktól, keretekről, forró
comb égette deszkákról, egyszóval:
a hatásokról.
És arról, hogy meztelenül sem
mindig egyenletesen takar az éjszaka,
szívünk kiviláglik.
Homokóra
(akt — háttal)
Mire felállsz és megfordulsz,
öreg leszek, mint az ablak alatt
feszülő tó, amelyben annyiszor
fürödtél. Fiatal estéken gyorsítottuk
a puccos naplementét.
Hajad úszó hínárokat utánzott,
homokóra alakú tested gödreiben
elidőztek a vízcseppek, tétovázott
az idő. A fényviszonyokra fogtam,
hogy középpontba kerültél.
Elölről is látlak, pedig háttal ülsz
a régi széken, amely gyorsan elég
alattad. Légörvény ront a feszült
helyzeten, felgyorsul az elmúlás,
hamarosan te is eltűnsz.
Felém fordulhatnál, utoljára
találkozhatna tekintetünk, egyre csak
számolnám a pilládon landoló
lepkéket, tavaszokat, és óvatosan
kiszedném szemedből a kormot,
a pernyéket albumba tenném.
v
