Vass Nóra
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Vass Nóra
Művészet borítékolva
A virtuális közösségek korában, a klaviatúrához szokott nemzedék idején talán kissé avítt szokás a papíralapú levelezés. Alig több mint másfél évtizede, a Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény alapításakor még dömping volt a húsvéti és karácsonyi képeslapok piacán. Ma már — s erre a választék szűkössége is utal — jóval kevesebben élnek e postai szolgáltatással. Szintén kevesebben adnak fel táviratot (sürgöny! — milyen kifejező szó), mert az időbeliség már nem ennek a módinak kedvez. A képeslap-küldés szokása még fennáll, ugyanakkor elsősorban már az internetre fókuszáló tevékenység. Az írásbeliség a hordozófelület tekintetében jelentős változáson ment át. A digitális írástudás azonban nem fejlődik gyors ütemben. Jellemző, hogy az internetet használók elég szegényes cselekvés-repertoárral rendelkeznek a hálózat adottságait figyelembe véve, s azt sem mondhatnánk, hogy a kézírást egyesek szerint kiszorító, vagy finomabban fogalmazva lassan felváltó gépírás-tudás olyan elterjedt lenne.
A gondolatok papírra vetése a cselekvő szándéka szerint többféle okból, céllal valósulhat meg, s hagyományosan ilyenkor a kézírásra gondolunk. Szeretünk levelezni, de ma már nincs időnk sokat várni a válaszra. Az üzenetek azonnali küldése-fogadása iránti igény türelmetlenné tett bennünket. Oda a várakozás izgalma, kevésbé intenzív a válasz megérkezése felett érzett öröm, az olvasás és újraolvasás passziója. Ezzel együtt a levél mögül mintha eltűnt volna annak írója is. Személytelen az egyenbetű, a monitoron megjelenő sablonlevél. Még ha a küldő úgy is gondolja, hogy személyessé teszi, csak olyan eszközökkel képes erre, amit az adott készlet felkínál. A díszítésre használt képek, grafikai jelek, színek, formák mások leveleiben is megjelenhetnek, s bár a képi világ változatos, egészen biztosan születnek hasonló megoldások. A kézírás, a papír színe, mintája, vízjele, a csak a küldőre jellemző íráskép vagy a firka, netán az innen-onnan összegyűjtött kincsek, sztaniolok, préselt virágok, textilcsíkok ideje lejárt. Valóban lejárt?
Levelezni márpedig muszáj! Adódnak helyzetek, amikor nem számít az idő, és a hangsúly a kézművességre, az egyéni, egyedi jelek alkalmazására, művészi megoldásokra, szándékokra, ötletekre és azok megvalósítására helyeződik. Az elkészített borítékokat a küldő mindenképp postán fogja feladni, s igyekszik minél több postai szolgáltatás címkéjét beszerezni. Ezekben az esetekben az üzenet gyakorta nem egy nagy gonddal megírt levél, hanem a gondossággal elkészített boríték maga. A levelezés nem más, mint üzenetek váltása, a mail artban oly jellemző módon nem csak egyetlen címzett és egyetlen feladó között, hanem egy sokszereplős, hálózati játékban.
Számos jelzőt aggattak már a küldeményművészetre, istenítették és temették egyaránt, s manapság is vegyes kép tárul elénk, ha a mail art-morzsákat szemezgetjük. Egyesek marginális művészeti ágként tekintenek rá, mások a művészeti ág kifejezést is erősnek vélik, megint mások szerint a művészeti ambíciók kiteljesedése, progresszív, experimentális és minden időben megújulni tudó kifejezési mód, az általa létrejövő network pedig maga az összművészeti kánaán. Bárhogy is definiáljuk, s bármely értékrendszerben is mérettetjük meg, a mail art egyik legfontosabb központi tulajdonsága a gesztus személyessége, a hozzáférés egyszerűsége. A mail art kapcsolatokon alapul, a meglévőkből újakat generál, számos kapcsolódási pontot megteremtve. A kontaktus erőssége természetesen változó, és változatosak a mail art során létrejövő kommunikációs aktusok minőségi jellemzői is. A hálózatban ily módon meglévő és folyamatosan keletkező interakciók egyes esetekben szükségessé teszik ezek egy végpontba gyűjtését nem csak pillanatnyi időszeletben, de akár hosszabb távon is (pl. kiállítás, gyűjtemény, művésztelep). Az interakciók létrejöttének ösztönzése, a kapcsolatokból születő produktumok utóéletének gondozása már a konkrét folyamatokon túlnövő, független, más funkciókkal is ellátott képződmény feladata.
A Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelepet 2010-ben alapította a Spanyolnátha művészeti folyóirat. Nem az a kérdés, hogy lehet-e a mail art számára ilyen „képződményt”, intézményt létrehozni — akik ismerik és művelik e kapcsolatművészeti ágat, jól tudják, hogy történetében számtalan meglepetést, akciót felvonultatott, így a világ első mail art művésztelepe is remekül illeszkedik a formabontó mail art-jelenségek sorába. A kérdés sokkal inkább az, hogyan tud egy hagyományos művésztelepi tulajdonságokkal is rendelkező, de alapítójának elgondolása szerint az újításokra is figyelő kezdeményezés az összetett, de egymástól olykor látszólag távol álló funkcióknak progresszív módon megfelelni. Fontos kérdés, hogy e sajátosságokra gondolva hogyan képződhet művészeti gyűjtemény, s e gyűjtemény megmutatásának, kutatásának, feldolgozhatóságának problematikája miképpen foglalható össze.
A művésztelepek létrejöttének oka sok esetben egy központi, akár mecenatúrát is magába foglaló szándék vagy közösségi kezdeményezés. Egy részük szezonális, tematikus; a nagy hagyományokkal rendelkezők olyan szellemi műhelyek, amelyeket joggal iskolákként is aposztrofálhatunk. Igen sok olyan alkotótelep, közösség is működik, amelyek egy-egy adott projekt kapcsán állnak össze, s vannak ún. rezidencia-programok, amelyek témában és időben is jól behatárolt és felépített szakmai programmal rendelkeznek. Azt mondhatjuk, művésztelepet létrehozni nem nagy ügy. Üggyé akkor válik, amikor nagyjából derengeni kezd, hogy a kolónia hosszabb távon életképes vagy sem. Az időszakos telepek visszhangja is változó, egy állandóan működő telepet pedig talán több hosszabb és csendesebb, mintsem egy rövidebb, de hangosabb szakasz jellemez. A Spanyolnátha művésztelepe hagyományos alkotóházként egész évben várja a művészeket, azonban az állóvizet igyekszik maga is felkavarni jól elhelyezett projektjei által. Természetes, hogy az itt dolgozó alkotók a mail artban jártas művészek, bár a művésztelep fontos feladatának tekinti a küldeményművészet népszerűsítését is, ezért pl. gyerekeknek is szervez táborokat, foglalkozás-sorozatokat. A művészetek közti átjárhatóságban való hit, az összművészeti megfogalmazások prioritása azonban azt is eredményezi, hogy a mail art művésztelep nem kizárólag küldeményművészettel foglalkozik. Inspirál, s nem feltétlenül és nem minden esetben konkrét objekt létrehozására bírja rá az alkotót. Fontos feladatai közé tartozik a — Vass Tibor által 1998-ban alapított — Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény anyagának feldolgozása és bemutatása is. A kollekció jelentős része mail art-alkotás. A küldeményművészeti időszámítás szerint ezek az alkotások nem számítanak új keletű munkáknak, lévén maga a mail art sem tekint vissza több évszázados múltra. Ha hozzátesszük, hogy a Marcelland előzményének tekinthető, Vass Tibor és Urbán Tibor által korábban életre hívott küldeményművészeti projekt (Kő kövön, Miskolci Galéria, 1997) alkotásai is a gyűjtemény darabjait képezik, látjuk, hogy a mail artban akár egy-egy éves időköz is lehet korszakalkotó periódus. (Későbbi Marcelland-projektek: maga a Marcelland, mail art-kilátó a Bükki Nemzeti Park Herman Ottó Emlékparkjában (1998), POSThumus, a Magyar Postát bemutató kiállításon, a budapesti Közlekedési és Vízügyi Minisztériumban; a Miskolci Postaigazgatósággal közös kiállítások: Ajánlott irodalom (1999) és Nyílt lapok (2000); ez utóbbin Vassnak sikerült elérnie, hogy a világon először a Magyar Posta kézbesítsen hivatalos postacsomagként élő embert. Ezek az anyagok egy olyan gyűjteményt alapoztak meg, amely talán önmagában is képes átfogó képet adni a ’90-es évek mail art-trendjeiről.
A Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelep alapításának első évfordulója alkalmából, 2011 augusztusában indította el az Útnyerő/Levelek Pávainak c. projektjét. A több jelentős magyarországi gyógy- és hévizet feltáró geológus, Pávai-Vajna Ferenc születésének 125. évfordulójára meghirdetett projekt résztvevőit arra kérte a művésztelep, hogy ha hazánkban vagy bárhol a világban ittak valaha gyógyvizet, fürödtek már termálvízben, és ezek áldásos hatásait érezték, erre az alkalomra készült műveikben üdvözöljék Pávai-Vajna Ferencet, akinek többek között Berekfürdő, Hajdúszoboszló, Szeged, Karcag, Debrecen, Szolnok gyógyvizeit is köszönhetjük. A projekt egyik különlegessége volt, hogy az alkotónak a küldemény kézbesíttetése során direkt téves címzést kellett használnia, feladónak pedig a művésztelepet kellett megjelölnie (az Útnyerő cím erre is utal): a posta a küldeményt így „címzett ismeretlen” jelöléssel „vissza”juttatta a feladó, jelen esetben a hernádkaki Nemzetközi Mail Art Művésztelep címére. A projekt egyik lényege tehát a művek szándékos, sokszoros megutaztatása, melyben kizárólag postán küldött, erre az alkalomra készült alkotások vehettek részt.
A művésztelep 2012-ben szakmai támogatója volt a VI. Sárrét Íze Fesztivál „bárány” tematikában meghirdetett országos kiállításának: Ezek mennek, meg a bárányfelhők címmel kiírt felhívással kapcsolódott a projekthez. A kiállításra olyan munkákat vártak, amelyeknek témája a bárány. Lehetett pl. az Isten báránya, az aranyszőrű bárány, fekete bárány, az eltévedt bárány, a megkerült bárány, az áldozati bárány.
2014-ben a művésztelep is egyik kiírója az 5. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálénak, melyet R_emarque (1914—2014), World War 1 címmel hirdettek, s ezzel már másodízben vált szervezőjévé a folyóirat által létrehozott kiállításoknak. A küldeményművészeti biennálék tekintetében a folytonosság és az adott évhez kötődő aktualitás elsődleges szempont. Az első, R_evolution (1956—2006) címmel megrendezett tárlat 2006-ban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából gyűjtötte össze a világ minden tájáról érkező mail art-műveket. Két év múlva a reneszánsz emlékév alkalmából R_enaissance (1458—2008) címmel, 2010-ben a „helyreállítás” hívószavával, ismét a megújítás, a korszerűsítés jegyében R_econtstruction (1910—2010) címmel, majd 2012-ben főhajtásként a száz éve született kollázs műfaja előtt R_ecollage (1912—2012) címmel rendeztek biennálét. A kiállítások társrendezői voltak: a Magyar Elektrográfiai Társaság, a Debreceni Egyetem Világgazdaság és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszéke; biennálék nyíltak a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban, a Debreceni Egyetemen, a hernádkaki Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválon; a legújabb biennále a Herman Ottó Múzeum — Miskolci Galériában nyílik.
A mail art lényege, hogy bárki küldhet és kaphat küldeményt. A cél a kapcsolat kialakítása művészeti alkotások létrehozása, ajándékozása által. Fő motívum a gesztus, bár itt sem ilyen egyszerű az egész, hiszen a mail artnak is megvannak a maga művészei és műkedvelői egyaránt. A mail art gesztusművészet, utalások egymásutánja — számos esetben a művészeti jelenség úgy jön létre, hogy a produktum nem feltétlenül válik műalkotássá. Vagy éppen a gesztus okozta kohézió teremti meg az önálló értelmezésben nem művészeti objektek/eszközök/lehetőségek együttes művészeti alkotássá válását. Ebben az értelmezésben a mail art egy hálózatos, újra és újra, önmaga által is felülírt, állandóan változó, új hangokkal kiegészülő, világméretű performansz.