Urbán Tibor
1960-ban született Léhen (Magyarország). Iskoláit Léhen, Kázsmárkon, Szikszón és Budapesten végezte, ahol reklámgrafikusi képzettséget szerzett (tanárai: Szamos Iván, Tolvaj Ernő, Tóth László). 1981-től Szikszón él családjával. Festmények, grafikák, képversek, művészkönyvek, tárgyak és installációk alkotója. 1996-tól a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum munkatársa. 2011-től tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. 2011-től kurátora és alapítója a Teátrum Pincehely Galériának és a Dranka-körnek. Alapító szerkesztője a Szemes Csavar című összművészeti periodikának. 2012-ben tagja az „Ezüst Négyszög" Nemzetközi Festészeti Triennále nemzetközi díj zsűrijének (Przemysl, Lengyelország). Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Festőművész Szakosztályának, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Képző- és Iparművészek Országos Szövetsége Festőművész Szakosztályának, a MIKOR csoportnak (Miskolci Kortárs Képzőművészeti Egyesület), a Múzsák Kertje Alapítvány Baráti Körének, a Künstlergilde E.V-nek (Német Képzőművészek Szövetsége), a VUdAK csoportnak (Magyarországi Német Képzőművészek Szövetsége), a MEOE-nak és a Hungária Puli Klubnak. Számos egyéni és több száz csoportos kiállításon szerepelt, Magyarországon és külföldön. Több mint negyven alkalommal díjazták munkáit, ebből több alkalommal kapott nemzetközi elismerést (válogatás): Kárpátok Eurorégió Nemzetközi Grafikai-jel pályázat fődíja (Krosno, Lengyelország, 1994), „Ezüst Négyszög" Nemzetközi Festészeti Biennále első díja (Przemysl, Lengyelország, 1994), Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus Nívódíja (1994), Miskolc Megyei Jogú Város művészeti alkotói ösztöndíja (2002), „Ezüst Négyszög" Nemzetközi Festészeti Triennále Grand Prix díja, a Lengyel Köztársaság Kulturális Miniszterének nagydíja (Przemyšl, Lengyelország, 2003.), Miskolci Téli Tárlat nagydíja (2003), a MAOE művészeti ösztöndíja (2004), a 20. Egri Jubileumi Országos Akvarell Biennále Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja (2006), Kondor Béla képzőművészeti díj (2010), Mesterlevél és Secco Falka I. emlékérem, TPG Galéria, Miskolc (2012), 4. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále fődíja (2012). Festményeiből, grafikáiból és képverseiből közölt az Új Művészet, Élet és Irodalom, Új Holnap, Parnasszus, Spanyolnátha, Magyar Műhely, Műút, Kortárs, Szemes Csavar, Pannon Tükör és az Alföld. Bereményi Géza, Cseh Károly, Ficsku Pál, Fecske Csaba, Határ Győző, Utassy József, Serfőző Simon és Vass Tibor albuma is megtalálható több mint félszáz szépirodalmi könyvborító és illusztrációs munkája között. Munkák közgyűjteményekben (válogatás): Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum; Dobó István Múzeum, Eger; Élet és Irodalom Kortárs Képzőművészeti Gyűjtemény; Magyar Műhely Vizuális Költészeti Gyűjtemény, Budapest. Képzőművészeti tevékenységéről olvashatunk a Kortárs Magyar Képzőművészeti Lexikonban, a Kortárs Magyar Groteszk Lexikonban, a Magyar Karikatúra Lexikonban és a Who is Who Magyarországon c. lexikonban - grafikái láthatók a Válogatás a 20. századi vizuális költészetből című kiadványban, a Díszkosz tizenkettő c. Spanyolnátha-antológiában (melyet szerkesztőként is jegyez), és az Élet és Irodalom számos antológiájában. A Spanyolnátha főmunkatársa.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Urbán Tibor
Nem mondhatjuk, hogy minden abbamaradt
Mish Ádám tanítványai, kollégái és művészbarátai a miskolci TPG Galériában*
A Teátrum Pincehely Galéria Misch Mester — in memoriam Misch Ádám (1935—1995) c. kiállítására olyan alkotókat kértem fel, akik valaha Misch Ádám tanítványai, kollégái és művészbarátai voltak. A Herman Ottó Múzeum—Miskolci Galéria TPG Galériájában rendezett tárlatunkkal egy olyan alkotóra emlékezünk, aki nem csak hazánkban, de külföldön is alkotott, zsűrizett vagy vezetett alkotótábort. Egy olyan művészt idézünk meg, aki a magyar lírai absztrakt expresszionizmus különleges alakja volt.
A miskolci kamaratárlaton Budahelyi Tibor, Damó István, Frömmel Gyula, Lux Antal, Matzon Ákos, Nógrádiné Kiss Magdolna, Schwarz Volker, Szlabey Zoltán, Urbán Tibor, Vankó István és Wagner János mutatkoznak be. Gazdag életúttal rendelkező alkotók mindannyian, akik e találkozás lehetőségét kihasználva, „érzéki vonalakkal összekötött hálót” fonnak Misch Ádám emléke köré.
A tárlat művészei közös hangon, de képeik más-más nyelvén szólalnak meg. Az írással, a szavakkal való emlékezés lehetősége azonban most csak néhányunknak adatik meg. Lux Antal irigyelt, baráti írása mellett, az Ádámmal való találkozás hozzám kötődő legemlékezetesebb pillanatait szeretném röviden megidézni…
Régebben Kecskeméten, egy országos kiállításon díjat kaptam és az általános szokásoktól eltérően az ünnepség után a zsűri két tagja, Bálványos Huba és Misch Ádám a sok ember között megkeresett és beszélgetett velem. Személyesen itt találkoztam először Ádámmal, majd az idő elteltével részese lehettem állandó figyelmének is. Ezek után több VUdAK kiállításon szerepelhettem Vele, de alkotótáborokban is többször összetalálkoztunk. Számos levelében írt terveiről, a csoport jövőjéről a továbblépés lehetőségeit kereste… és így születhetett meg a DIALÓG csoport megalapításának gondolata is, mely Ádám sajnálatos távozása miatt rövid életű lett. Ezt megelőzően, 1993-ban utazhattunk ki Regensburgba a „Das Quadrat” c. kiállításra, mely egyben az esslingeni székhelyű Künstlergilde-be való felvételünket is jelentette. Öten képviseltük a VUdAK társaságot: Misch Ádám és felesége, Heim Márta, Pantl Mihály és én, de a kiállításon szerepelt még egy-egy munkával Bartl József és Szily Géza is. Öröm volt látni, hogy a szép számú közönség, az érdeklődő szervezők sem tudták elvonni Ádám mindent felfedező és megismerő figyelmét. Segítségével néhány mondat erejéig beszélgethettünk az egyik különleges, számunkra is művészettörténeti jelentőségű kiállító társunkkal, az 1921-es születésű Rudolf Ortner festőművésszel, aki Vaszilij Kandinszkij és Ludwig Mies van der Rohe tanítványa volt.
E gondolat és e pár sor közben is sok nevet említettem, de valamennyiszer Ádámot láttam, aki közvetített, javasolt, ismertetett, vitt és hozott. Ott volt, de sosem egyedül, velünk volt a térben, amiben létezett, amiben léteztünk… ez volt a mindannyiunk tere: levegővel, szabadsággal és kötelező magánnyal ötvözve. Így találkozhattunk korábban és így találkozhatunk Vele ismét, az emlékére szervezett kiállításon is. Az időutazás mesterségét valamikor közösen ismerhettük meg, ezért most — bár nélküle — mégsem mondhatjuk, hogy minden abbamaradt.
*Jelen lapszámunk fejléce Urbán Tibor műve alapján készült.
