— Üdvözlöm, kedves Margit, Prokofjev vagyok. Szólítson nyugodtan Prokinak.
— Kroki?
— Ne műfajtalankodjék, ha megkérhetem! Siethetnék a megbeszéléssel? Várnak a hotelemben fogadásra. Lesz kaviár meg pezsgő, azt mondják, Csortos is jön. Ő lehetne a nagypapa egy közös darabunkban.
— Kizárt, hogy ott lesz a fogadáson. Csortos csak a saját fellépéseire megy. Legfeljebb a New Yorkba, ahol mignonokat rendel a kutyájának, mert ő nem ehet. Cukorbeteg.
— Hölgyeket is hoznak a Conti utcából.
— Akkor lehet, hogy mégis megérkezik Csortos. De miről beszélünk, hé! Hiszen nem Gyula a főhősünk, hanem Péter. Itt vagyunk nálam a Márvány utcában. Lehet jelképes is, alkossunk maradandót, mint a márvány!

Tétova lépés. Zöldellő rét, kerek tó
Petike jár, a spanyolnátha-farkas
leskel kinn, a határon.
Adni, mit adjak? Kávét vagy kalácsot?
Istenem, ó! Kukacot, férget.

— Miféle spanyol farkas? Ez nincs is benne szövegkönyvben. Nem a Pireneusokban vagyunk, hé!
— A sorsban vagyunk benne, nem a szövegkönyvben. Amiről azt hisszük, a legörültebb hagymáz, épp az lesz a jövő valósága.
— Attól függ, kinek. Most már jöjjenek Péter barátai.
Cirmi, Vau. Kis kacsa fürdik…
Hol fürdik?
Mindjárt hozom a lavórt, elvégre ez nem rét, hanem a szobám. Ráadásul elég félhomályos, mert félig-meddig leszakadt a redőny. Itt a lavór, remélem, nem zavarja, hogy ebben szoktam mosni a lábam akkor, ha sokat kell caplatnom a városban.
Lassan, okosan…
— Ez a legnagyobb tévedés! Gyorsan és eszeveszetten!
Ez segíthet! Mert közelít az Ibér Veszedelem! Ajtódnál a spanyolnátha-farkas üvölt! Menekülni gyorsan kell! A végzetet pedig nem érdekli a nagyképű ész. Most nézek az órámra. Megyek a fogadásra. Csortos, remélem, jön. Egyelőre a megbeszélésnek — vége.