a tankönyvíró csajoddal jöttél,
mikor hívtalak egy estre.
vagy az egy másik alkalom volt,
két bábszínész csajjal voltál akkor?
nálunk aludtatok egy ágyban,
de akkor most hányan is?
kurvára nem volt pénzed,
de ukrán fakarnist vettetek
a régi a kgst piacon, meg fakarikákat,
csipeszt. azokról a csajokról beszéltél,
akik épp az ujjaik köré csavartak
egy elfüggönyözött délutánon.
tavasz készült és a dunai árteres
kisházadat féltetted, a lakhatásod.
a fakarnis végére nem kaptatok
esztergált, szöggel ellátott záró véget.
hosszú életet sem, inkább csak ablak-
fesztávnyi önfeledséget reméltél. pilinszky
verseket mondtunk fejből, versenyből
az úri közönségnek. a beszélgetéseinket
máig nem zártuk ugyan le, de valahonnan,
valakinek sikerült beszerezni a fakarnisnak
azt a hiányalkatrészét.