Karádi Zsolt
Miskolcon született 1956-ban. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát 1980-ban. Ekkor került Nyíregyházára. Előbb középiskolában tanított, majd újságíró lett. 1989 óta a Nyíregyházi Főiskolán dolgozik. Irodalomelméletet, esztétikát, színháztörténetet oktat. PhD-fokozattal rendelkezik. Tanulmányait, kritikáit közölte a Kortárs, a Hitel, az Eső, az Orpheusz, a Holnap, a Napút, az Új Holnap, az Iskolakultúra, az Új Hegyvidék, a Zempléni Múzsa, a Műút, a Székelyföld, az Ághegy, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, illetve a Spanyolnátha és a Magyar Játékszín. François Gachot-ról szóló könyve 2002-ben, színházi kritikákat tartalmazó kötete 2006-ban jelent meg. Negyven éve fotózik. Jelenleg az infravörös-, valamint a színházi fényképezés vonzza. Több önálló kiállítása volt. Színházi felvételeit közzétette a Criticai Lapok, a Színház, az Ellenfény, a Magyar Teátrum, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, A Vörös Postakocsi, a Folk Magazin, a Pedagógiai Műhely, továbbá a Magyar Játékszín és a Spanyolnátha.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Karádi Zsolt
Ó, jaj, hogy eltűnt minden
Ó, jaj, hogy eltűnt minden! Maholnap, szörnyü, hatvan!
Gyermekarcom lebeg még a hűs Szinva-patakban…
A hullámok sodorják: homályos tájakon
libeg keresztül árván a férfi-fájdalom.
Halott barátok árnya remeg a víz felett —
A káprázón sugárzó reggelből este lett.
Apám, anyám huszonöt éve a hant alatt.
Életük és haláluk egyetlen pillanat.
Minden titkuk örök már; parányi mikrokozmosz.
Miskolc, a múlt, a múltam, ó, jaj, csak bánatot hoz.
Eltűnt minden. Maholnap, maholnap, szörnyü, hatvan!
Inog az ég fölöttem. Remeg a föld alattam.
Nincsen szirom. Virág sincs. Csak elszáradt karó.
Makrancos ostinato. Allegro barbaro.
