most fordul be a harmadik sarkon a körtértől innen egy csavargó lámpa oson a fényelnyelő szavak árnyékában szomjasan ájul szerencsére a hang minden tanult betűje ólom éles a kés hegye szilánkos hangját surrogja autonóm szemembe suhint nem ijeszt mind a kérdése mind a válasza releváns intonáció és mint váratlan látogatók életvidáman rántanak le a nyelv előtti tenger mélyrétegébe L’ automne est morte souviens-t’ en a hallakban a hullámok is csak mi nem hang az emer fénytartalma visszatér és várj ha vár a zaj beszüntetésére a csend ez fizika a hang kitör a tüdő a napban
Minden mesterség elfonnyad és illatos csipkéjük marad csupán az élelmezés és a hangyák buborékos kis hangrobbanások csobognak süt a vízszín a csillagközi sarkokon penumbra gömbölyödve lámpaférfiak és lámpalányok víztartalma fényfutás félárnyékra és a holtponton ez a hang sincs már a sarkon innen mire kimondod