Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Bíbelő
1.
Szénszálas lepkehálózva száguld féktelen,
számzáras lakat felett a gurba ég,
eső előtt, emlékszel, énkicsi én,
a Campingre halványlila gumikkal?
Szép szálas legénybe hajlandó gyerek,
múlt- és jövendő-kompakt, pedálra áll,
lankát kerget, rohanva kap a lep-tüllbe:
levegő kifull, ahova kéz terül.
Zivatarsűrű, gomolybárány, mi minek dörgő, magas ura,
ki kinek vérmese, fiúfarkasa?
Mire kinek jó a nagy bónusz-szőrösödés?
Székrekedés, le kéne szállni, szét kéne menni,
lepelhálóval jól vakarózni, te nagyén, te nagyon teén,
ha folyton nem esnék! Vizes a bőrnyereg.
2.
Nemrég olyan voltam, mint te, kicsiség,
szőttem a levegőt, feltekertem,
lepkézve lestem az égre, ha fenn.
Ha lenn, bringavázról ágra másztam, tetéztem, ráztam-bogoztam
a fák nagyját-kicsijét.
Nem értem a koronát, nem értem lombot, nem ért!
Álltam ki törzsre, szívtam a fogam, hogy nagyobb
legyek és az voltam, fordult a viharzó világküllő velem.
A fény az ágakon tette a kört, szépen az ágak eltöredeztek,
jócskán leestem, fájtam, fújtattam és nehéz-nagy lihegőn
felálltam, poroltam le, sírtam el kis tenmagamat.
Szép vázas edénybe ríttam a litereket.
Sűrű és ritka kinek a kénye, mire a nagy gyerkőcség?
Hagyjam magamat éneződni!
Elszínezett bokára kelni a széllel, fa tövek, illa-barokk gazdaterek,
dús-tömött, gyarló gyerekkor szállni megint esőfelhőnek.
Várni, hogy kidurrad és ömlik a vihar és élvezni elázni,
érzékelni a világot teljes erőbedobásnak. És felgyógyulni, hemperegni.
Peregni, emberedni.
3.
Nemrég olyan voltam, hogy most rívom a litereket szép teáskancsóba,
jól zárható tupperware-dobozba, kulcsos széfbe otthon.
Én — nagy ég — se tudjak róla, magától se szikkadjon, ahol nem látom,
se száradjon, ne páráljon fel semmiden.
Kint van minden. Tavaly álltam fán.
Tavalyelőttől ereszkedtem kicsit meg, ha jól emlékszem.
Belül tartom magamhoz magam, csak a törzsben kushadó gyomor nem tudja,
forgatja bélelt részeit balról jobbra.
Vissza a korból, beérve kerékpárnak mondom a bringát,
kiállok rá, ha még tart a városi gőzszél,
és néha képzelődöm felhőtlen kölöknek, én, kicsi teén!
Hogy gyerekszem, viselkedem fék nélkül, tekerek föl s alá
fapados körvonalat, nevetek aszfaltra tejfoggal rá, esem, nem bukom,
az eső rám újra tárt karokkal szakad.
