Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Glisszandó Bartókó
Szerelmi le-felcsusza BB zongorájának fehér billenőin
Adott az emeleti bérlemény,
Virág Mimi és három haramia legény,
halmozott mértékek, lakbér-elmaradás.
Játszódik mához két hó, meg hét, hátra az időbe,
valamikor, a nagy kontinuum napos sávszélén túl.
Kérünk, Mimi, tessél ringani
ki az ablakon, megszólalásig
hivalkodni, fel, fel, hadd jöjjön
a gyanútlan szerelmi légynök,
kéjhonba hívj páratlan kibicet
s mi kártyán, öledben kopasztjuk,
hajtalan szalasztjuk szélnek
a leskedő, szélcsapó sóvárgót,
csavargós eszű csúcs csalók!
Neked is hagyunk.
A csodálatosan király sármőr
képzett lépdelései az ablak alá tartanak.
Virág Mimi légyott-mézes nézésre
pillantja szemét. Mint első emeleti csábnő,
több szemügy-gyűjtés végén
a frankónak tűnő, érzelemgazdag férfira teszi a szépet.
Fényárba fajuló csábítás, bájjogi jussok,
cserkésző pillák, csenett csók, szépszeri sarok
az adott emeleti bérlemény bal felén.
Hármuk tolvajterveit
Virág Mimi ajkán áthúzza egy cuppanás.
Kérünk, Mimi, tessed megölni,
báját elvenni, karját megtörni,
szívét szúrni ki! Mimi, még ma
tessed kiirtani!
Mimi sasszéz, sutáz, suttog:
hát hogyan is, hogyan már,
három legénykék, kérem, öljétek, szúrjátok
ti e szép királyt meg! Vagy hagyjátok. Nekem elég
az a mellékes változat, hogy épp hőn szeret.
Viszont
hármuk tolvajterveit
Virág Mimi ajkán a cuppanás
nem húzhatja át!
Egy, két, há’ legény bevonul
eggyül, kétül, háromul,
késsel, lábbal, erővel
akarná, szeretné, kívánná
megölni, halatni, eltenni
bájait láb alól, karját megtörni,
szívét szúrni ki! Még, de még hogy!
Hármuk tolvajterveit
Na, de
Virág Mimi ajkának biggyesztése
kérdőjelezi meg,
miközben a csodálatosan király sármőr
szemében a fény minduntalan pislog,
a kontrasztos arc-sármélek mentén felerősödik.
Virág Mimi kénes-mézes végzésre
szánja kezét. Mint első emeleti csábnő,
több alkalmi szerelemgyűlés után
a frankónak tűnő, érzelemgazdag férfira fogja magát.
Karja szerelemre görbül, szája cuppanásra kerül,
nézik a három legények a csudás tolvajképet,
Mimi kicsókolja, Mimi egyesével lehúzkodja, szedi, veszi,
Mimi mámora, Mimi lábai, Mimi ujjai, Mimi, hármuké Mimi!
Valahol zongora játszódik, valamikor,
a nagy időkontinuum napos sávszélén.
