Varga Dániel
SPN könyvek ajánló
Varga Dániel
Még valahol
Az ajtó csukva, és a hideg egyre
húz még mindig a gyerekre.
„Az orvosság jól kifogott kegyeden.”
Fekszik ahelyett, hogy szép légző-
játéka legyen.
A téli nap, e hideg Isten-óra
vörösen bámul a vonulókra.
Árnyék-mutatója új meg új vonást
ejt társtalan szíveden —
mi kell, hogy egy emléknek kellő
sebmélye legyen?
Marokra szorítaná a futó időt, de
csak szemléli a tájat. Vajon
győzi-e fűszállal a rét?
Egy kavics ezer évig elél.
Mikor mondhatja a földanya saját
virágának: „elég”?
Elhagyva alakzatait szüntelen,
nem hűtlen (nem is reményteljes):
naiv.
Most falevél-ünneplőben fekszik az
ágyás szélén — hibátlan árny-elem.
Holnapját álmodnám. Nem tartott hajnalig.
Még valahol tán meglelem.
Rozsdahullás
Más látogatót vártál. Minősített
várakozó —
végül ez érkezett.
Ami osztályrészedül jut.
Csupa vessző, ékezet;
az utolsó becsukja a kaput!
Szájszagú egekkel álmodó remény,
otromba, trampli tünemény...
Túl rövid lett a bot.
Még sántikálsz, iparkodnál tovább, ha
már ezt így hívják...
Haladsz, amíg lehet.
Keresed a vízre írt képletet.
A hegy mögül ezüstös-némán közelít,
aminek közelíteni szokása...
Mindenkinek egy s ugyanolyan esély.
Ez jut. A vége előre fut.
Szétnyom, mint egy bogarat, az idő,
e hibátlan monstrum —
tévesen úgy mondják, kevély.
„Omlás-veszély”.
Mindenütt ugyanaz a tábla. Unalmas.
Ha tehetné, inkább színes volna —
aljából, a betű vére, lustán
pereg a rozsda.