Szénási Miklós
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Szénási Miklós
Pravda Beat:
ahogy a beolajozott csavarra szorul az anya
A történet egy februári reggelen indult, a Központi Hírügyi Igazgatóság épületében, ahol Andrej éppen a Metropol Hadihajó lelkének számító uránreaktor reléjével kínlódott, és nagy örömére szolgált az emeleti traktusról érkező Kolja látogatása, aki a szokásos forró csáj mellett odacsúsztatott Andrej kezébe egy vírusmentesített privát megahordozót, hogy kapjon le róla néhány szigorúan titkosan kódolt fájlt. Ezek a Nordszkij Erdő legújabb kompozíciói, súgta háttal az ajtó fölé szerelt, és az üzem területén mindent látó Központi Szem itteni egységének. Andrej bólintott, tudta, hogy egy ideje Kolja ismét zenei kísérletekre adta a fejét, és alapvetően kíváncsian várta, hogy az otthoni dekóderrel kibontsa és meghallgassa, mire jutott a fiú, akivel már legalább tíz éve ismerték egymást, s most nagyjából 11 hónapja robotolt ennél a vállalatnál, ahova egyébként a jó sorsa vetette, mert a Nagy Bit Lázadást követően Kolját nem akasztották fel társai többségével szemben, hanem megúszta azzal, hogy elkobozták minden vagyonát, és családját kitelepítették az Urálon túlra, számára pedig korlátozták ismét a külföldi utazások lehetőségét.
Ezek? Ezek is azok? Takarta el Andrej a száját, s mutatta a listát a monitoron. Kolja eltűnődött, aztán mint valami megvilágosodott neosztalinista angyal, biccentett, nem egészen, azok privát kísérletek. Jöhetnek? Hogyne, mondta Kolja, mire Andrej baljával bedugta a hyperfülest és elindított három szoftvert, köztük a zenehallgatót is. Ez jó, morogta az első három másodperc után, majd a morgást megismételte, és a Központi Hírügyi Igazgatóságnál szokásos stílusban a kurva szót is a jó elé tette. Mi lenne, ha holnapra mixelnék rá valamit? Zene, szöveg? — kérdezett vissza Kolja. Az, lelkesedett Andrej.
Még aznap a kantinban, hol ezúttal Andrej állta a forró csájba való darabos, kemény cukrot, bevallotta, bár számára kedves projekt a 2nd Tramvaj nevű, a Kolja-féle Nordszkij-projekthez hasonló kaliberű vállalkozás, de ő tulajdonképpen a Héliumos transzport óta vágyakozik ilyen típusú elektronikus zenei alapokra. Ezt Kolja jóleső érzéssel hallotta, s bár hozott kétszer száz gramm vodkát is a csájokba, de összességében mégis a rá jellemző, visszafogott hitetlenkedéssel kezelte. Ellenben mikor másnap felzúgtak ismét a Hírügyi Igazgatóságnál a szirénák, jelezve, hogy vége a műszaknak, Andrej a kezébe nyomott egy másik megahordozót, fogja, vigye, s dekódolja otthon, de bármit is gondol, zörgesse meg a fónját.
Február 5. napja volt ez. Kolja későn ért haza, de még azelőtt, hogy lekapcsolták volna a negyedben a generátorokat, így volt esélye belehallgatni, mit alkotott Andrej. Én eddig fekete ködben jártam — énekelte tisztán és rég hallott, minden enerváltságtól mentes tónusban a kolléga. Mint utóbb kiderült, csak gitárja volt otthon, így minden plusz szólamot azzal játszott fel, de a legközelebbi kantinlátogatsa során kifejtette, hogy azokat természetesen szintetizált soundra kell majd cserélni. Nagyjából egy héten belül megszületett a második és harmadik dal is, a Hajnalban gondoltam és A kövek alól kinéztem című opuszok. De ekkorra már neve is volt a vállalkozásnak, mert Kolja transz közeli állapotba került a Hírgyár mosdójában, és a kantin felé tartva annyit mondott Andrejnek, hogy úgy érzi, a formáció csakis a Pravda Beat nevet viselheti. Andrejnek tetszett az ötlet, s alumíniumkanalával megkocogtatta bádogtányérját, jelezve, áldása rá.
Ezek után is hasonlóan lazán és könnyen alakult minden, természetesen, ahogy a beolajozott csavarra szorul az anya. Megállapodás született arról, hogy minden egyszerű lesz. Nem fogják alkalmazni sem a hírgyári normarendszert, sem a Statárium Előtti vagy Statárium Utáni Leckekönyveket nem tekintik magukra érvényesnek. A dizájn az első pillanattól tiszta volt: bakancs, csizma, tornacipő (az évszaknak megfelelő módon), farmer vagy fekete farmer, fekete póló és bőrdzseki. Ennyi. Semmi műmájerkedés, semmi decens bolsój bulifíling, csakis ami belülről jön. Nem kell a Nagy Kerékhez alkalmazkodni, nem számít, mit mond a Great Knyíga. A Pravda Beat egy tiszta hang, erről döntöttek. A Pravda Beat nem akar másnak látszani, mint ami, és nem csak a felszínt karcolgatja, hanem arról szól, ami a te szívedet is nyomja. Megszületett hamarosan a Kiáltvány is, hiszen Andrej és Kolja mélységesen egyetértettek abban, hogy ezekben a vészterhes időkben a Pravda Beat magára kell, hogy vállalja a Mozgalom születésének kockázatát is. A Kiáltványban aztán ott állt minden, ami fontos. Az is, hogy a Pravda Beat az elektronikus zenére esküszik, és pontosan tudják, lendületes, színes dalaik látszólag mennyire egyszerű vonalvezetésűek. Kézenfekvő, néha meglepő harmóniákat, hatásos, mégis különleges hangszíneket emlegettek, bevallva: egyértelműen kihallatszik ebből a zenéből, hogy nem akarnak senkit másolni, nem akarnak senkihez és semmihez hasonlítani, viszont tudatában vannak a ténynek, hogy 2012-ben legfeljebb a 2013-as év zenéjével érdemes előállni, mással nem.
Andrej ragaszkodott hozzá, hogy a kódolatlan verzióba belekerüljön az is, hogy „a Pravda Beat egy életérzés. Álmokról, reményekről, vágyakról, harcokról, hitről és jövőről szólnak a dalok; nem annyira a boldogságról, inkább a boldogság kereséséről, saját démonaink legyőzéséről. Arról, hogy a küzdelem mégsem reménytelen. Ebben a túlbeszélt világban szeretnénk minél kevesebb szóval minél többet mondani. Konkrétan, tisztán és érthetően.” Míg Kolja azt szorgalmazta a kantinban dúló fleshpartit figyelmen kívül hagyva, hogy rögzítsék a régi tapasztalatot is, miszerint „régóta nincs egy zenekar vagy egy olyan irányzat, ami mellé oda lehetne állni, mert az üzenete tiszta, jó, és sokan azonosulhatnának vele.” Szerintem a Pravda Beat kicsit olyan, mint valami zászló, ami alá fel lehet sorakozni — hozott újabb szto gramm vodkákat a csájákhoz fellelkesülve a hangulattól, mert Andrej kölcsönadta a hyperfülest, és ott zúgott, ott zakatolt Kolja fejében gyakorlatilag mind a 9 daluk.
Andrej folytatta listázást: egyszerre színes, sokféle, őszinte, szókimondó. A Pravda Beat kemény, feszes, de mégis tele van érzelmekkel — igyekezett egyetérteni Kolja. Az asztalnál egyre jobban érezték magukat, s ismételten csak egyetértettek abban, hogy a 9 között vannak kifejezetten táncolható, lendületes dalok, vannak hypebulis és kicsit keményebb Pravda-dallamok is. „A tónus olykor sötétebbnek tűnik, máskor pedig azt érezheti a hallgató, hogy fel kell tekerni a kocsiban a hangerőt, és leengedni az ablakot, hadd szóljon...” — igyekeztek közelíteni az öndefiníció veszedelmes epicentruma felé.
„A Pravda Beat szinte a semmiből lépett elő, de már érett, jellegzetes hangzással. A Pravda Beat a jelen és a jövő zenéje. Tizenéveseknek kötelező, huszonéveseknek kihagyhatatlan, harmincasoknak pedig erősen ajánlott” — ezzel zárta Andrej és Kolja a Pravda Beat első Kiáltványának digitalizálását, miközben kint váratlanul remegni kezdett a táj, mert a permanens vodkázás mellett nem is gondoltak arra, hogy az Auróra űrcirkáló újra elindult küldetésére, s úgy szállt el a város felett, mint valami böszme nikkelszamovár.